Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

nál és a hozzá hasonló kispolgári családok ivadékainál, akik közül a legtöbben az apjuk mesterségét folytatták, vagy jobbik esetben állami szolgálatba léptek. Nem titkolta ezt a leendő apósa előtt sem. „Sosem felejtem el, hogy ki vagyok. Egy szabónak a fia, aki elmondhatja magáról, hogy a szerencse pártfogoltja. Semmi érdekem nem fűződik hozzá, hogy világmegváltó eszméken tépelődjem. Elvégre megfogtam az isten lábát. Legalábbis úgy látszik. Ha pedig tényleg így van, esküszöm, hogy nem eresztem el többé. A nagy eszméken ráérnek majd az unokáim rágódni, miután nekik, merem remélni, nem lesznek filléres gondjaik." Az öreg Vermes azonban nem hatódott meg. „Meg lesz kötve a kezed." „Lehet. De az is biztos, hogy sok csuklón én kötöm majd meg a csomót." Ez a vakmerő és arrogáns modor, ez illett akkor hozzá. De ennek is volt előzménye. Évek múlva, családtagként is, gyakran lépte át szorongva annak a háznak a küszöbét, amely ház meghódolt neki, de sohasem fogadta be teljesen. Közeledhetett a legtisztább szándékkal hozzájuk, minduntalan valami megfoghatatlan, néma ellenállásba ütközött. Pedig tapintatosak voltak hozzá, egyetlen szóval sem emlékeztették alacsony származására, igyekeztek a kedvében járni, kerülték vele az összetűzéseket. A megvetésnek és ellenállásnak olyan agyafúrt és kifinomult harcmodorával találta szembe magát, amelynél az is elviselhetőbb lett volna, ha nyíltan megalázzák, s amelyre nem lett volna ellenszer. Mert azzal, hogy nem célozgattak a kispolgári származására, kényszerítették, hogy ő maga emlékezzék rá minden órában. Azzal, hogy szinte tüntetően a kedvében jártak, jobban megszégyenítették, mint ha keresztülnéztek volna rajta. S hiába kerülték vele az összetűzést, éreztették, mennyire mindenestül más az ő szemléletük, mennyivel nemesebb elveken nyugszik, s mennyivel tartósabb értékeket birtokolnak és védelmeznek, mint ő. Az arrogáns, önhitt törtető szerepébe ők kényszerítették bele, s amikor minden szabadelvű, libe145