Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

S a cég bizalma máris megingott benne. Az egyetemek és főiskolák rettenetes gépezete évente ezrével dobja az utcára a fiatal mérnököket, közgazdászokat, orvosokat, tanárokat. Mind ambiciózus ifjak, és türelmetlenül lesik az alkalmat, amikor megmutathatják, ők azok, akik csodára is képesek a szakmájukban. De mulandó a házastársi hűség is, s az asszonyokat még nehezebb ellenőrizni. A gondolkodó embernek a fél szemét mindig a feleségén kell tartania, nem feltűnően sápadt-e, nem karikás-e a szeme alja, vagy ellenkezőleg, nincs-e túlságosan is jó bőrben, nem vidámabb-e, mint amennyi vidámságra oka lehetne, nem túlságosan szószátyár-e, mintha takargatnivalója volna, vagy pedig nem túl csöndes-e, mintha félne, hogy önkéntelenül is kicsúszik valami áruló mondat a száján, amiből arra lehetne következtetni, hogy tényleg van takargatnivalója. A gondolkodó ember ezért nemcsak hitvestársa, hanem karbantartója is a feleségének, s minden kis változást észrevesz a külsején, a hangulatán, az öltözködésén, a beszédmódján, a viselkedésében. De mulandó maga a gondolkodó ember is. Egyszer csak elkezdenek szuvasodni a fogai, elkezd őszülni a halántéka, ha fel kell másznia a harmadik emeletre, az utolsó lépcsőfordulóban nem bírja már szusszal, s egyre gyakrabban keresi a magányt, de nem azért, hogy eltöprengjen kudarcain, és föltegye magának a kérdést: most hogyan tovább, hanem csak hogy bárgyún maga elé meredhessen, és ne zavarja meg ebben a cselekvésében senki sem. A gondolkodó embert ezért állandó rettegés őrli. A szüntelen készenlét és éberség hamar kimeríti, s a folytonos rettegésbe belerokkan. Szerencsére azonban a rettegést is meg lehet szokni. A legtöbb gondolkodó ember valamely szenvedély rabja. Az egyik szeret sakkozni, a másik iszik, a harmadik nők után futkos, a negyedik barkácsol vagy kertészkedik szabad idejében. Az áhítat pillanataiban azután elfeledkezik róla, hogy veszélyben van. S olyankor még bátor is. 141