Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

14 Ha az elbeszélő regényíró volna, soha nem kelne hajnal­ban, kivált télen nem és kivált ősszel, nyáron és tavasszal nem. Ha az elbeszélő regényíró volna, a lakásán föllelhető ébresztőórákat elajándékozná a barátainak, akik nem írnak regényeket, nem írnak verseket, de még csak esz­széket sem írnak. Az elbeszélőnek sok ébresztőórája és sok barátja van. Ébresztőórája azonban eggyel több, mint barátja. Ámbár meglehet, ez a megfogalmazás pon­tatlan. Az elbeszélő alkalmasint az ébresztőórákat is a ba­rátai közé számítja. Egyelőre csak annyit, hogy mivel az elbeszélő nem re­gényíró, hajnalban kel, akár a többi dolgozó: a daruke­zelők, fémmarósok, bolti eladók, a pincérek, könyvelők, diszpécserek, a sofőrök, aligazgatók, vezérigazgatók és még sokan mások. 2 Köd van. Sötét van. A föld moraja a földben. Az utca moraja az utcán. A szobai lámpa fénye a szobában, ön­gyújtó kattanása, benzinszag. Természetesen az elbeszélő az, aki éhgyomorra gyújt rá. Meg is feddik miatta. Mert persze talpon már a család is. Az elbeszélő, az ő felesége, az ő gyermekük. így, meghitt hármasban. így van ez rendjén, gondolja. 123

Next

/
Thumbnails
Contents