Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

hivatkozna, a köztiszteletre hivatkozva felesége töltött káposztájából kienné a gombócokat, epigonokat tenyésztene, szóficamító eunuchokat, s kedve szerint nagyokat fikciózna. Kórus: Az élet sűrűjébe! Bele! 34 — Rendben van — így Kánya úr. — Elmondok egy epizódot. Ez az epizód úgy kezdődik, hogy egy reggel Kánya urat fölkereste két úr. Kánya úr borotválkozott éppen. Csöngettek. Ö meg — jól nevelt fickó — természetesen ajtót nyitott. A fél arcán szappanhab, mivel — konzervatív szellemű neveltetésben volt része — hagyományos szerszámokkal borotválkozott. Villanyborotva, krumplihámozó robot stb. száműzve a háztartásából. (Le az inkvizícióval !) Az urak beléptek. Öltöny, nyakkendő, fehér ing, ami tekintettel a dühöngő kánikulára, hogy ne mondjuk, baljós ünnepélyességet kölcsönzött szerény személyiségüknek. Más szóval: az elbeszélő (Kánya úr) azonnal rájött, hogy elfoglalt emberek ők, akik csak a hivatásuknak élnek. Korán kelnek, talponállókban étkeznek, és későn térnek nyugovóra. Az elbeszélő (Kánya úr) természetesen hellyel kínálta őket, és engedélyt kért, hogy befejezhesse a tisztálkodást. Az engedélyt megkapta. Elő hát a borotvapengét, és rajta! Egy suhintás jobbról, egy suhintás balról, egy suhintás fölülről. Reszketett a keze. A huncut úristenit, hát mi történik itt? Két pici sebet ejtett az állán. Zavarta az is, hogy pizsamanadrágban mutatkozik kifogástalanul öltözött urak előtt, akik ezt — némi joggal — modortalanságnak vehetik. Azonkívül: pizsamában az ember majdnem olyan, amilyennek nem szeretné, ha látnák. 111