Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

14 Kánya úr elmondja, hogy ha ő regényíró volna, vastag, tömött bajuszt hordana (sic), az orrát is fent hordaná, s ebbe-abba, közügyekbe (sic) beleszólna — ha Kánya úr regényíró volna. S ha Kánya úr regényíró volna, akkor ő egy regényíró volna, s jaj annak, ki előtte földig nem hajolna. De ha Kánya úr regényíró volna, földig ő sosem hajolna, legföljebb porig, s csakis a saját tehetsége előtt, mert ha regényíró volna, talán tehetséges is volna. Kórus: A legtehetségesebb! A legnagyobb! A legvirtuózabb! A legvalóságközelibb! S ha szemben vele egy másik íróóriás jönne, Kánya úr a járdára nagyot pökne, kihúzná magát — délceg betűgenerális —, csak azután köszönne. De köszönésében sem lenne köszönet. Ha Kánya úr regényíró volna, az egész világra haragudna, Joyce-szal és Gladkowal tarokkozna, s a világról víziója volna. Ha Kánya úr regényíró volna, reggel is, este is fogat mosna (aranyfogait Erilex fogpasztával fényesítené, bajuszát subickolná, haját előrefésülné, adósságait kifizetné, üzemi konyhákban nem étkezne, hanem beiratkozna a Pen Clubba, szeretőit összeugrasztaná, élné az életét, sej-haj, az életét). Ha Kánya úr regényíró volna, évente egy regényt mindig megírna. Díjakat kapna, s díjakat osztana, aforizmákat mondana, s szó-pofonokat osztogatna. Regénye társadalmi volna, regénye lélektani volna, regénye életrajzi volna — regénye realista volna. Regénye vidám volna, és szomorú volna. Regényének cselekménye volna, szerkezete volna, stílusa volna. Regénye — regény volna. Romantikusan realista abszurd nouveau, groteszk bábjáték mélyen időszerű mondanivalóval, izzó és elkötelezett semmitmondás. Ha Kánya úr regényíró volna, az élet sűrűjéről papolna, non-konformista konformista volna, egy konformista pista, egy sipista, s jogaira hivatkozna, tehetségére hivatkozna, íráskészségére hivatkozna, díjaira 110