Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

14 Az elbeszélő ifjúkorának is volt egy rövid, romantikus korszaka, amikor eltökélte, hogy lemondva világmegváltó terveiről, visszavonul a közéleti szerepléstől (legalábbis egy időre), megpróbál tisztességes polgári életet kezdeni, s a lét örök és feloldhatatlan paradoxonain fog töprengeni — nem bor és nem barackpálinka, hanem barackbefőtt és kompótlé mellett. Ebben az időben az elbeszélő az önismeretét vizsgáztatta. Hiszen nagyon keveset tudott magáról. Néhány hét, néhány hónap elteltével kiderítette, hogy él benne egy haszonleső elbeszélő, továbbá egy lump elbeszélő, egy hazudozó elbeszélő, egy vérszomjas elbeszélő, egy parázna elbeszélő, egy cinikus elbeszélő, egy duhaj elbeszélő, egy gyáva elbeszélő, egy megalkuvó elbeszélő, egy gyilkos elbeszélő és még sok más elbeszélő, akikről hiányos önismerete miatt eddig alig tudott valamit. Az elbeszélőnek ezt a felismerését a matematika nyelvén a következőképpen fejezhetnénk ki: E

1 = B(e

t -f e

2 e

n), ahol is E

A annyi mint Elbeszélő^ B pedig az a konstans szám, amellyel ha fent nevezett elbeszélő embriókat (e

1

( e

2 e

n) beszorozzuk, azok öszszege immár nem az elbeszélő gonoszabbik felének kaotikus halmaza lesz, hanem struktúra. Az elbeszélőnek sokszor emberfeletti erőfeszítésébe került, hogy ezeket a rosszindulatú elbeszélőembriókat kordában tartsa. Most, hogy magába szállt, könnyebben bírt velük is. De tétlenségre volt kárhoztatva ebben az időben az elbeszélő személyiségének másik, jobbik fele is. Mert a szívkamrák és a tüdőlebenyek közötti keskeny szorosban élt egy gyöngéd elbeszélő, egy bátor elbeszélő, egy jószívű elbeszélő, egy gerinces elbeszélő, egy filantróp elbeszélő, egy szamaritánus elbeszélő és még sok pozitív töltésű elbeszélő is, csupa jóságos manó — csupán az elbeszélő nem látta akkor még világosan a magasztos célt, 104