Egyszemű éjszaka. Fiatal szlovákiai magyar költők (Bratislava, Madách, 1970)

Keszeli Ferenc - egyedől

egyedül öblös székben láthatatlan üresség lebeg valahol túl az üvegfalakon s a végtelenen innen halott madarakat hordanak a kozmikus szelek az őrültek holdfényt isznak — mondják engem is bolondnak vélnek pedig bennem csak borzasztóan egyszerű fájdalmak zakatolnak de ne tessék félreérteni hölgyeim és uraim még véletlenül sem úgy mint a mozdonyok mindezt ülve muzsikáltam el magamban az üvegfalak innenső oldalán egy négyütemű asztal fölött egyes-egyedül 34