Egyszemű éjszaka. Fiatal szlovákiai magyar költők (Bratislava, Madách, 1970)
Tóth László - litánia
én vagyok a harangnyelv ott lófrálnak benned a tárgyak csapra vered hordó alakú óráid a szekrényajtóból nem hagyod ki az ingek gyűlöletét pimpós véredet szürcsölik a csontok az ablakokba mint hegedűk föltépett hasába bámulsz összeszámlálod a hangjegyeket amelyek állandóan ott menetelnek a testeden mocskos rongyaidat szomjazzák a kréták hamis illúzióvá válik kezedben a tű a cérna én vagyok a harangnyelv megmártod kezed a vérben homlokodon szétkened az ondódat kövekre fekszel és kövekre köpsz ajkaid közt hintázik a nyelved ujjcsontjaidat szétrakod az ágyadon dominózol sakkozol malmozol elveszíted magadat visszanyered magadat egyensúlyba kerülsz magaddal 154
/
