Egyszemű éjszaka. Fiatal szlovákiai magyar költők (Bratislava, Madách, 1970)

Tőzsér Árpád: egyszemű éjszaka

de nem mozdultam a síneken felém robogott kőkemény arcod (megkörnyékezés) Ha Aich verseiben a természet csak emlék, Mikola Anikó költészetében annál inkább valóság. Kulcsszavai: csendes völgy, kígyók fészke, kövek, sötét moha, gyíkok sebe, a part fövenye, holdfény, délnyugati szél, olajfák, tenger, halott erdők, fenyők gyökerei, gyantaillat, szikes talaj stb. Roger Garaudy írja Saint-John Perseről: „pótvilágot" alkotott magának, hogy kijusson a polgári társadalom és az emberi személyiség szabad és egyetemes fejlődése közötti ellentmondásból. S ennek a „pótvilágnak" fő szereplői: a tenger, a szél, a természet. Ilyen pótvilágnak érzem a Mikola Anikó alkotta tájat is, csakhogy míg Saint-John Perse tengere örök mozgásban van, verseiben a szél örökké fú, addig Mikola Anikó természete a pusztulásé. Ö az alázat méheit vízbe fojtja, sötét mohára önti mézüket, napjai szegett szárnnyal rostokolnak a part fövenyén, az ő versében a holdfény ráfagy a falakra, a nagy fehér köveknek emberarca lesz, s a kerítések rései közül bokor nyújtja . .. csontkezét. A délnyugati szél is csöndes, nagyon csöndes, a kikötőben a fagy bárkái telelnek, öldöklő fények alszanak a fenyők gyökerei között, a fény láz marta szikes talajon vergődik s a szálfenyők is várakozó halotti gyertyák. Saint-John Perse tengere csupa tajték, mint vasszékén a virágzó Sibylla, erdejében túl hosszú szárukon a virágok papagájrikoltásban végződnek, s a természet a pusztulás és örök újjászületés szimbóluma. Mikola Anikó verseiben a baljós csendé, a rejtőzködésé, a magányé. De Illyés Gyula írta le a pesszimista versek védelmében: „ .. . a jó tett (tehát a jó vers is, T. A.) minden formájában életigenlő" (később még visszatérünk a költői pesszimizmus problémájára), s Mikola Anikó versei az antológia „jó tettei", nagy műgonddal és szuverenitással készült alkotások. Ö írta le azt a négy sort, amelynek esztétikailag maximálisan objektivizált szomorúsága felemelőbb, humanizálóbb, mint egy kötetnyi rossz optimista vers: 9