Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

nika-, Vitriol- és Braun-üzlet címtábláit. Halottak emlékét takarják. Gyorsan gazdagodnak, az országot járják, és egyenesen a gépek alól hozzák az árut. Forgatják a pénzt, százféle üzletbe fognak, országhatártól országhatárig szövik a kereskedelem látható és láthatatlan hálózatát. Gyorsan gazdagodni: tragédiájukat követő íratlan törvény. Nem is titkolják, lakásaikat sem rendezik be. Képtelenek itt tovább élni. Űtra gyűjtik a pénzt, templomba se járnak, csak szombatonként a temetőbe, emlékeznek és búcsúzkodnak az ősöktől. A felfelé vezető lépcsősornak ez a legalsó foka; félelmetes és szomorú emelkedő. Az utána következőn az újonnan jöttek állnak: a háború győztesei. Hősök és magukat hősöknek kiáltók. Becsületesek és becstelenek. Több a jutalmát kérő, kevesebb az új eszme igazát és útját egyengető. Az élelmesebbje üzletet nyit, birtokok gondnokságát vállalja, parancsolni és gazdagodni akar. Alattunk szekérutak csíkoznak a határ felé. A faluszélektől merőlegesen indulnak, aztán kanyarogva elkopnak, megszűnnek. A határ vonalát felülről nern látni. Csupán az országutak szélére állított nemzetiszín oszlopok jelzik az ország végét és másiknak a kezdetét. Az emlékezésnek alig van szemhunyásnyi ideje, fenn másként kapcsolódnak az utak és élmények. Mintha valami folyton szakadozna mögöttem, alattam és felettem. Gyámoltalan ujjhegyekkel éppen hogy Összehajtogatom a cérnaszálutak végét, és kezdhetem elölről... És marad egy rés, a pókhálószövevény legutolsó szála: csempészkedés. Ez tiltottan szabad. Itt lehet fogózni, kapaszkodni tíz körömmel. Ne lássa, ne hallja senki: törvény üldözi, de mégis szükséges, mert ettől duzzad a szaporodó üzletek jövedelme. Minden mozgásnak van egy törvénye: szorultságában az ember is a kínálkozó lehetőségek irányába mozdul. Ez pedig csak egy van, lefelé lépni egyet. Hagyni büszkeséget, célokat, 184