Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

mögül nézik nyugalommal az utakat. Az élet közepén állók megfeszülnek, rávetik magukat a hírekre. Sötétedés álltával összebújnak, és kereső szavakkal az időt vallatják. A gyermekfej ék fölött megkoptak a figyelő tekintetek, az élet gondja az idő lett, az elkövetkező holnapok sora. S a remény, ami a múlt idők békességét várja vissza, a szemek sarkába szűkül félénken. Az évszakok, a tavasz, nyár s a tél ünnepeinek csendje úgy roppan össze, hogy hangját sem hallja senki. Kendi élete a szőlőrengeteg útjaira száradt. Kopott, nagy karimájú fekete kalap kerül a fejére fénytelen glóriaként. A szentek és az apostolok járhattak ilyen szótlan egyszerűséggel, ahogy Kendi nézi az eléje vonuló időt. Esténként odaáll a Kisköz emberfalkájába, és sokáig pislogva ennyit mond: — Változik az idő. Nem szólnak hozzá. Szavait úgy veszik, mintha láthatatlan szellemember ment volna el köztük. Ezután az öreg Haraszti szól, katonakoráról meg a frontokról beszél a mesemondók ráérősségével. — Az is így kezdődött, az első háború, jövés-menéssel, azután az indulókat fújták, doboltak, a himnuszt énekelték meg a zászlókat lengették. — Kuvikmadár — löki magából a szót Kendi. — Ne legyen háború — mondja a sokgyerekes kisközi suszter. — Hitler tudja azt csak ... ő tudja, mit akar, az ő fejében már megvannak a tervek ... Hitler vezér és kancellár. Ezt Kendi mondja tisztelettel, nyújtott szavakkal, ahogy a császárok születését é£ tetteit emlegetik egy nagy ország szélén. — Császári -— lökik Kendi felé a csúfolódó szót. Az ember krákog, fejébe nyomja a malomkő méretű kalapot, de nem mozdul. Már túl van azon, hogy csípős-harapós szóval kimarják maguk közül az emberek. — Mit vártok?... Akárki más is jön, mit vártok tőle? Földet nem hoz magával. Nekünk pedig ez a kenyerünk, a föld, amiből lettünk, a hazánk is ez a föld. Mit akartok? — mondja indulatosan az öreg Haraszti. 490