Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

Gondolkodom. Elsorolhatnék sok mindent; szép éjszakát, jó éjszakát, verekedőt, mulatozót, vágyakat tépőt... Min­den ébren töltött éjszaka egy gyűszűnyi élet. — Az éjszaka csak éjszakát idézhet — folytatom feléje fordulva. — Sokáig bűntársam volt, rejtegetett. Voltak évek, amikor fonákjára fordult bennem a világ; nappal volt éjsza­ka, s az esti szürkület munkakezdő hajnal. Alagutat vágtunk a sötétben, és azon közlekedtünk. Megismertük, figyeltük mozdulásait, szépségére már nem jutott sem idő, sem erő ... A háború után apám, csakúgy, mint mindenki, éjszakán­ként pálinkát főzött az öreg ház szobájában. Megtanulták az oroszoktól. Elgyalogoltak a közeli uradalmi szeszgyárakba is, hogy ellessék az erjesztés titkát. A krumplifőző üst tetejé­re tekergő ólomcsövet szerelt, átvezette egy ötvenliteres vizes hordón, és csepegett a pálinka. A törkölyből és seprő­ből főzött még iható volt, de a tengeriből vagy répából csorgatott, akár a moslék. Mégis itták. Meg nem hűlt az üvegben, egy napnál sohasem bírta tovább. Adták-vették és pusztították. A frontokról, munkatáborokból, fogságból roncsemberek kerültek haza. Más híján ezzel a méreggel kívánták magukat erősíteni. Ez a nyers pálinka volt az egyetlen gyógyszer. Orvos nem volt a környéken, ómódi tanácsok szerint gyógyultak vagy haltak az emberek. Főzték, itták, és a maradékot koronára váltották. Voltak hónapok, amikor az áruba bocsátott pálinka sorsától függött a másnapi ebédünk sorsa. Reszkető félelemmel szerzett soványka kenyér. A pálinkafőzés később törvény üldözte szenvedéllyé vált. Bőszült fináncfalkák naponta tartottak házkutatásokat: fel­hányták a pincét, padlást, kamrát. Szoba közepére szórták a szalmazsákot, kinyittatták a befőtteket, orruk alá tartották az üres üvegeket, legalább a szagára bukkanjanak. Eredménytelenül. Reggelre már csak krumpli vagy répa gőzölt az üstben. Figyeltük a szél járását, ha északról fújt, percek alatt a helyére került minden. Éjfélre literszám gyöngyözött a nyers méreg. Apámmal virrasztottam, hallgatóztam, s az ajtót is csak akkor enged­tem kinyitni, amikor huzatot kavart udvarunkon a szél. 91

Next

/
Thumbnails
Contents