Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

Hosszú a perbenyiki utca. Lassan, fázósan vonulnak kétoldalt a házak. Csend, nyugalom körös-körül, a kutyák is fedelet kerestek a fejük fölé. Nem mozdul semmi. Az utcai lámpák dideregve árnyékot vetnek maguk alá; árnyékszoknyával takargatják lábukat. A téli éjszaka egyetlen muzsikája a bakancs taposta hó csikorgása. Máskor jólesik ezt hallani, most szakadozó gyermeksírásként ér a fülemhez. A harangláb mellett balra kanyarodtunk. Jobbra a református templom irányába tart egy kis utca. Emez lejtve ereszkedik a néhai Majláth-kastély bejáratához. Előbb a vámhivatalba kísértek bennünket. A fináncok komótosan lerakodtak, felélesztették a kályha tüzét, cigarettára gyújtottak, és hosszasan dörzsölgették a puska szíjára dermedt kezüket. — Rakják ki a holmit az asztalra — parancsolta a fiatalabbik. Társa, mintha szégyenkezne a történtek miatt, leült a kályha mellé, és onnan figyelt. Szennyes alsónemű, s néhány csomag cigaretta került az asztalra. A hórihorgas — valószínű ő volt a rangidős — fontoskodó ember volt. Nem restellte még egyszer végigkotorni a hátizsákokat. Pogácsa batyujának aljáról előráncigálta a barnára festett katonaköpenyt. A cigarettát és a köpenyt elkobozták. Aláíratták velünk a jegyzőkönyvet, és a fináncok dolga ezzel befejeződött. — Pán kapitán — kezdte ismét Pogácsa —, megfizetünk, bort hozunk .. . Az öregebb közelebb lépett a parancsnokhoz, és súgott neki valamit. Amaz gondolkodott egy darabig, majd határozottan nemet intett a fejével. Fél óra múltán ott topogtunk a határ menti csendőrőrs parancsnoka előtt. Az álmából felvert, alacsony, sötét tekintetű ember dühösen méregetett bennünket. — Honnan jönnek? — kérdezte minden bevezető nélkül. — Magyarból — felelte határozottan Szekeres. — Hová valók? — Helmecre. — Ismerik a rendelkezéseket, amit tesznek, tiltott dolog. 62