Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

Ha az ember sokáig időz a boltok homályában, úgy érzi, csupa élettelen test mered a pultok mögött. Hosszú csontvégtagjaikkal nyúlnak a polcokra, minden érintésük száraz koppanás. Fölemelkednek a kezek és lehanyatlanak, emelkednek és hanyatlanak, a csontkezek mozgása iszonyú látomás. Akármelyik üzletbe fordulok, látni őket: átütnek a táj, a hegy, a síkság, a folyó, a Kárpátok felé kanyargó út látványán, mindenütt. Iskolám végeztével hazajöttem Magyarországról. Mesterségem volna, de iskola, ahol taníthassak, nincs. Tengődöm, húzom és tolom a napokat, Izsák földi kis sátánként csábít: — Kereskedj, készíts aranycsirizt, a suszterok a kezed is megcsókolják érte. Társat keresek, úgy, mint a zsidók teszik. Valami régi lexikonból bemagoljuk az aranycsiriz készítésének ősi módját... Pontosan betartottunk minden utasítást, nem sikerült. — Javítsatok akkumulátorokat, tanuljátok meg a rádiók reparálását, béreljétek ki Fánika boltját. Nekiveselkedünk, és nyomban elbukunk, alig tudjuk megfizetni a károkat, amit tudatlanságunkkal okozunk. — Foglalkozzatok pénzzel. Néhány nap múlva a rendőrség már tudja, hogy valutaüzérkedéssel kívánunk foglalkozni. — Csempészkedjetek. S az üzlet virágzik, szerteágazik, éleszti, ingerli a képzeletet: itt van a gazdagodás lehetősége. Aki az állam megbízható polgára, kereskedhet. A kis zsidó boltok mellé újak szaporodnak, partizánok is nyitnak üzleteket. A boltok sorát tekintve úgy rémlik, hogy a kíméletlen kapzsiság irányába lódul a háború emlékétől reszkető világ: új isten születése kísért. Izsáknak sok pénze van, mégis lehangolt, szomorú. A földet nézi hosszan és hallgat. — Elmegyünk innen — mondja sokára. — Mi bajotok, ki bánt itt benneteket — recsegi nagyanyám indulatosan. 630