Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben
Egy szál ingben
— Érzem. — Mi mást tehetünk ? — Lázadni kell. — Ugyan! A rejtőzés a védtelen ember fegyvere, s mi védtelenek vagyunik, kiszolgáltatottak. Mozdulatlanná kell merevednünk, ahogy a földbe bújt állatok télen, mintha nem is élnénk, úgy kell megvárnunk, míg fölenged a fagy... Ügy is meg lehet maradni, hogy az ember kitér a pusztítás ereje elől, kicsivé zsugorodik, elveszti valós nagyságát, csak azt kell hinni erősen, hogy kivilágosodik, mert az idő változása is megtartó, őriző pásztor ... És mert a földek nem hagyhatják el helyüket, nem mehetnek el csak úgy más országba, egyszer úgyis kivilágosodik ... — Addig is tenni kell valamit, nem lehet csak úgy lapítani, hunyászkodni. — Én nem tudok mást, csak amit mondtam. Apám halálához megyek, homokon lépek, előttem a fél ország távolsága: elém terül a szándékolt, de megvalósulatlan találkozásaink sora, az el nem mondott szavak, a negyedszázadig halasztgatott nagy beszélgetés .. . Adnék a magam életéből, hosszabbítanám az övét, aztán szemrehányás tolul a számra: hányszor vittek el, apám, hányszor tértél meg, okosabb mégsem lettél, legfeljebb öregebb. Okosítani alig tudtál, visszatérésed örömei rövidek voltak, elfértek a napfelkeltékbe vagy az őszi estékbe, mert siettél, siettél a kis örömök idején is... Mert bizonyítanod kellett állandóan: hogy hűséges vagy a földhöz, bizonyítanod, hogy ha kérsz, alázatosan gondolod és mondod a szót, bizonyítanod, hogy hűséges alattvalója vagy mindenkori feletteseidnek és életed kormányzóinak ... Jelét adtad annak, hogy keresztény vagy, pártokba nem léptél, csupán azt hajtogattad politikai hitvallásként: „szocialista vagyok". Bizonyítanod kellett azt is, hogy a magadén kívül közös sorsot tudsz élni és vállalni más néppel is. Megtanultad: a parancs az parancs, annak engedelmeskedni kell, bármilyen nyelven mondják is. Bizonyítottad, hogy megtanultad az engedelmességet, bizonyítottad azt is, hogy egyáltalán élsz, létezel... Egyszerre hány élet morzsolódott benned, apám? Ezt szerettem volna megtudni tőled, és 615