Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

a materializmust, a dialektikát. Szenvedtem, szó nélkül, némán. Féltem, hogy kinevetnek vagy megtorolják másféle gondolkodásomat. Addigi életem nyugalma makacssággá zavarodott bennem. Konok lettem, el voltam szánva, hogy kitartok hitem és igazam mellett, inkább nem szólok, nem beszélek, hallgatok magamról... Persze, vergődő gondolataimról jöttek, peregtek a szavak: »mert a materializmus, mert a dialektika szerint...« Egyedül a szerelem nyitott rajtam aprócska rést, amin keresztül kileshettem és megérinthettem a világot. Szép volt, az emléke talán még szebb, mint a valósága volt... Még utólag is visszafájnak a dolgok, merő küzdelem volt mindennap. Viaskodtam az Istennel, önmagammal, a szerelemmel. Lázító szerelem volt, bántó, fájdalmas. Mert a szerelem képében az a fiú szüntelen csak kérdezett, kérdezett, ha meg nem válaszoltam, beszélt, prédikált indulatosan. Az örömet alig érintettük, csak nagy ritka pillanatokban, amikor már erőnk csappant... Szabad estéken mozikban bújtunk meg. Utána szűk kis utcákban jártunk a város szélén, friss, gyermeki szerelemmel ölelve egymást. Furcsa mód alig volt alkalom, hogy ne botlottunk volna olyan szóba, amely indulatot lobbantott közénk ,.. Én védekeztem, a hitemet védtem és az Istent, a fiú pedig támadott, kérdezett, faggatott... Tavasszal és nyár elején a hegyek felé mentünk, a völgyek oldalára, füvek és virágok szigetére rejtőztünk. Volt köröttünk számtalan szép, a színek sokfélesége messzi utakra csábított. Hasztalan. Nem mentünk arra, vitabeszédeket mondtunk, morzsoltuk, pusztítottuk egymást, mint a nagy haragvások gyűlölködő ellenségei: a világ gondját vettük fiatalságunkra. Háborúk harcosai nem lehettünk, lettünk a szavaké és a gondolatoké. Szerepünk volt, szöveget mondtunk fanatikus makacssággal, egymás ellenében ... S minden szerepben én voltam a vádlott... Jártuk a tavaszi ösvényeket, ültem a fűben, néztem a virágokat, álltam erdők árnyékában, és vártam, vártam a szerelmet. Vágytam, hogy érintsen, dúlja fel testemet és vérezzen 594