Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

hittem, hogy Zlatko is nagy zenész vagy legalább tudós lesz, nagy ember, mint a csodagyerek ... Ez a kezdetek szépsége és gondtalansága." — A lényeget mondd! — szólt rám a szakállas. — Aztán hazaindultunk. Ezt a lány határozta el hirtelen. •—Mire gondoltál abban a pillanatban? — kérdezte az árvái. — örültem a lánynak. Ahogy az esküvői ebédről elment Mája és a zenekritikus, azt hittem, hogy a szerkesztő és én elválunk egymástól, s külön-külön beleveszünk az estébe. Mégis akadt egy kapocs, ami összefogott, együvé tartott bennünket. A lánnyal valami folytatódott, örültem neki. — Nem félt tőletek? — Talán igen, de ez másféle félelem volt. Ő ugyanis már megérezte a magányos élet veszélyeit, s ettől félt. Ez már az egyedüllét félése volt, ezért figyelte folyton a kört, amiben állt. Egyedül és a mások társaságában is a maga helyét akarta tudni, pontosan. És főleg újramondani az elmúlt napok szépségét, hogy megsokszorozza a szép időt. Az árvái felállt mellőlem, lépett néhányat, belebámult a szemben levő ablak rózsaszín fényébe, majd megállt, várta, hogy tovább mondjam: — A jezsuiták templomának ajtaján nagy fényességgel orgona- és énekszó ömlött az utcára. Megálltunk. A lány felment három lépcsőfokon, aztán elbizonytalanodott. „Érdemes imádkozni?" —kérdezte felénk fordulva, és elindult felfelé a lépcsőkön. A zene egy darabig jött utánunk, aztán elmaradt tőlünk, ahogy befordultunk a Városház térre. „Érdemes imádkozni?" — kérdezte másodszor is. Sok utcát jártunk, mégsem tudtunk neki válaszolni. Hiába szóltunk másról, ő csak ezt akarta hallani. „Imádkozni, imádkozni... Érdemes-e? Fiúk, lányok, járókelők, mondjátok meg, válaszoljatok ... Van-e foganatja a fohászk odásnak ? " Fal sarkához dőlt, majd egy padra csúszott, kis időre kezébe temette arcát, és így maradt mozdulatlan. „Bocsássanak meg ... Az én életem a nagyanyámmal kez589