Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

a félelem továbbélése volt az, ami még nagyobb erővel nyomta, szorította lefelé az élet irányába tapogatózó szándékot. Csak találgathattunk, kérdéseket fogalmaztunk magunkban. Az érthetetlen miértekre kerestük a választ mindnyáj an, külön-külön, félve egymás érintésétől is. Utólag döbbenek rá, számonkérő, vádló szó nem esett köztünk. Tudtuk, éreztük a rosszat, a bűnt, de titokban azt reméltük, hogy hihetetlen gonosz álom közepén vagyunk, ami elmúlik, és nem lesz rá szükség, hogy akár önmagunk lelkiismerete előtt is feleljünk mindezért. És tulajdonképpen miért is kellene felelnünk? Mivel vádolhatnának engemet? Nem szerettem eléggé? Rideg voltam hozzá, vagy későn jöttem rá, hogy érzékenységével egyedül van? Egyáltalán mióta volt egyedül! És miért? Hisz egy családban éltünk, testünkkel, lelkünkkel naponta érintettük egymást, Összetartoztunk, a múltunk, a sorsunk egy volt... És mégis. Anyám madárszárnyakkal takart. Csak úgy érezte magát jól, ha ott voltunk mellette. Mosolyogni is csak akkor tudott, ha mindnyájan az asztal körül ültünk. Számára együttlétünk volt az élet biztonsága. Apám? Büntető fegyvere hasított szíj volt. De ilyen volt maga is, szíjember. Az ifjúkori nyomor, a nincstelenség tette keménnyé. A hideg szobák, a kis darab kenyerek, a cipőtlen telek, a mesterek, az inasok világa. Folyton bizonyítania kellett hűséget, szívósságot, hozzáértést, szolgálatkészséget, valamiért mindig vigyázzban kellett állnia. Lelke felülről lefelé rétegződött, a szeretet, az emberi melegség úgy képződött benne, mint a barlangok cseppkői. Kötelességben gondolkodott; aki eleget tett szigorú mértékének, szerette... A hegymászás természete ez, ha látni, gyönyörködni akarsz, kúsznod kéli, küzdened, kockára tenni az életed ... Apám olyan ember, aki feltételekhez, mértékhez köti az életét, érzéseit, szeretetét és becsületét egyaránt. összetartoztunk, mégis sokfelé ágaztunk. A természetünkkel különböztünk, érzékenységünkkel, érzéseink hidegévelmelegével. Most ezért fizetünk adót, sarcot egy élettel. 446