Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Egy szál ingben

— Hisz az elmúlt szerelmek visszatértében? — kérdezte tőlem minden összefüggés nélkül. — Igen is, nem is. — Mondjon nekem szépeket... Nekem, csak nekem. Már messziről jöttek a szavak. A hőség fojtogató lett. Az asszony sziklává nőtt mögöttem, faragott márványoszloppá, arról csorgott rám a jéghideg víz. így képzeltem? Vagy a valóság volt ez? Nem emlékszem pontosan. Sokat ittam. Túlságosan nehéz volt már a fejem. Szabadulni akartam a képzelt és való képek szorításából. Megmagyarázhatatlan messziség vonzott. Kikászálódtam az illegalitásból. Mélység és magasság szélén elindultam a barlangból kifelé. Senki sem tartóztatott. Aztán a hangok zsongása és a sötétség összecsapott mögöttem. 355