Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

második embere. Megértő volt, és sűrűn kínált cigarettával. „Kivizsgáltatom a dolgot." Ezzel engedett utamra. Március 18. Egy ünnepi vacsorán megismerkedtem Dánai elvtárssal, ö a kerületi képviselőnk. Figyelmesen hallgatta szavaimat, és jegyezgetett. „A párt ezt nem hagyhatja annyiban", mondta emelt hangon. „Holnap írok az elvtársaknak" ... Március 27. Visszajött Nelli. Ez kissé megnyugtatott. Legalább nem érzem magam annyira egyedül. Április 3. Magához hívatott az üzem titkára. Előbb jogaimról és kettőnk hasonló sorsáról beszélt. Aztán minden átmenet nélkül anyámat hozta elő. — Istenes lázító ... — Nem gondolkodhatom helyette. — Ez a te szégyened is. Tompa forróság öntötte el az agyamat. A titkár imbolyogni kezdett előttem; egyszerre kicsinek és távolinak láttam. Mintha csőre töltött fegyver célgömbjén ülne. — Ki bujtogat? Célba veszem a fejét. Hosszan, pontosan kell célozni, ahogy tanították; a nézőkébe fogni a célgömböt, s ezt a vonalat meghosszabbítani, összekötni a célponttal. Április 12. Korán reggel értem jött két civil ruhás rendőr. Autóval vittek a kihallgatásra, urasan. Papírt tettek elém, s megparancsolták, írjam le ismerőseim és barátaim nevét. Megtettem. Aztán szóban el kellett ismételnem az írottakat. Félóránként váltották egymást, de mindegyikük ugyanazt kérdezte. Miről beszélünk? Mikor és hol találkozunk? Délben enni hoztak. Ebéd után változott a téma. Arra kértek, segítsem munkájukat, és hetenként írjak jelentést beszélgetéseimről. Április 28. Írásban közölték velem, hogy csökkentik a hivatali erők létszámát, öntudatomra és a társadalom szükségleteire hivatkozva fizikai munkára javasolnak. 274