Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben
Földönfutók
gatják a halált, mint három héttel ezelőtt a cigány képű suhanc. Egymást próbálják a vízbe taszítani. Ma csak ügyesen ráfonódnak a vasrács bordáira, és tartják magukat. Aztán más játékot találnak: libasorban egyensúlyoznak a korlát peremén. Lábukat nevetségesen kapkodják, talpukat süti a felforrósodott vas. Kezükkel kiszámíthatatlanul kavarják a levegőt, és izgalommal vegyes jókedvvel nevetgélnek. Alulról nézve félelmetesen szép látvány. Alakjuk megnyúlik, fejük a felhőrongyok széléhez ér. Ha sokáig nézem őket, szédülés fog el. Elfordulok, de így még rosszabb, így jobban látom őket: képzeletem erőszakosan meghosszabbítja a híd keskeny peremét. Idegszálaim átveszik a tétova kölyökmozdulatok izgalmát, a játék izgalmát, a merészség izgalmát, szemük riadalmát, a halálközelség bujkáló izgalmát ... A hídvégek már nem is érintik a földet. Féltem a virtuskodókat. Félek, hogy megbillen talpuk alatt a vas, és egyensúlyukat vesztve zuhanni kezdenek. Pedig én növelni szeretném a sort. Végtelenbe nyújtani a híd karját, megidézném a holtakat, azokat, akik nagyon szerettek élni, tovább élni, hosszabban élni... Mennének, a libasor érintené az ég szélét, kapkodnák a karjukat... Ez a hosszú, keskeny út volna az élet ára, oktalan haláluk ára. Innen nézhetnének lefelé, megvethetnék a gonoszságot, a bosszúállást. Ide nem merészkedne utánuk senki, ezt a keskeny ösvényt nem irigyelnék tőlük... Csak így élhet az ember tízezer évig függetlenül, a föld felett s ég alatt egyensúlyozva. Imára, megállásra nincs idő, csak küzdésre, megfeszülésre és örök vigyázásra. Elöl Szofer Lébi menne, ő sem imádkozhatna. Nem gyászolhatná tétlen az időt, amit maga és ősei mulasztottak el. Lehet, hogy Berei Erzsi riadt mozdulatokkal menekülne, elvétené a keskenyke ösvényt, és ismét gyámoltalan féreghalállal halna. Elfordult velem a látóhatár. Ezt nem, nem, az értelmetlen pusztulást nem ismételheti meg az ember! Berei Erzsi apját állatként hurcolták el, de a lány már nem várta meg, hogy érte jöjjenek. Ment, szökött. Aki menekül, az má246
