Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

menni anyjuk nélkül. Pallai káromkodva járta az udvart, kért, fenyegetett. Hasztalan. Az asszony nem jött ki többé a házból. Ketten vágtunk neki a határnak. Pallai hátán sovány tarisznya verődik, én mögötte kullogok. A gazda összehúzza magát, görnyedve a szélnek dől. Hajlott hátú, fázós denevér. Határozatlan. A töltésen túl szekérút töri hosszan a havat. Éjszakánként erre szöknek a szekeres gazdák, a falu egyharmada már a túloldalon van. A sok fenyegető plakát, rendelet, a j ogfosztottság, a vagyonelkobzás pánikot szült. Az érvényben levő törvények szerint saját földje és háza magyar embernek nem lehet. Pánikszerűen menekülnek, mentve a menthetőt. Van éjszaka, hogy háromszor is fordul némelyikük. A fináncok tudják ezt. Ez is törvényellenes, mégis hagyják. Sötétség szálltával benépesedik a határ: foltok tűnnek fel a havon, és lassan kúsznak a folyó felé. Legtöbben a szekérúton mennek, itt már könnyebb a járás. Aki fél vagy szégyelli félelmét, az kissé távolabb halad. A szántók szélén kezdődő nyúlnyomok az almáskertekhez vezetnek. Nappal még a körmök nyomát is látni a havon. Ha sok pár láb találkozik, körültáncolnak egy-egy bokrot, aztán szétrebbenve továbbfutnak. Kisebb-nagyobb kerülővel minden nyúlnyom a füzes felé vesz irányt, a folyópart meredeke alatt egymásba ölelkeznek, majd a Tisza jegén átcikáznak a túloldalra. Apró állatörömök. Tél van, puskás ember nem állja útjukat. Az embernek most saját nagy gondja van. A nyulak mehetnek hetedhét országba, megkereshetik Nyúlországot, ahol mindenki nyúl, s a hivatalokban bajszos nagynyulak ügyelnek a rendre. Az útkereszteződéseken nyúlrendőrök állnak, nyúlpapok vannak és nyúlminiszterek, akik csendes, bölcs szavakat ejtve értekeznek egymással. A nyulaknak jó, ők még nem ismerik a gyűlöletet. Pallai nem fordul rá a szekérútra. Továbbmegy a töltés hajlása szerint. Most már csak az ösvények maradnak. Elhagyjuk az elsőt, a másodikat. Pallai válogat, fél, avagy húzza az időt. Nagy, fehér, hideg világba indul, de maga sem tudja, hová? Minek? Miért? Céltalan ez az út. Pallai 234