Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

is csak egyszer lehet. Tomori tízezer évet élt, de nem tudta senki, hogy van. Csak egy pillanat hiányzott az életéből, ki akart egyenesedni, körülnézni az ismerősökön, az idegeneken ... Csak egy pillanat hiányzott a tízezer évből... Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása! ... Tomori öregebb volt, mint a XC. zsoltár. Közhírré tétetik! A feljebbvalóság elrendeli, hogy ki kell irtani az egereket, aztán a békákat, denevéreket, farkasokat, mindenféle bogarakat... Csend legyen, mert az éjszaka az éjszaka, a nappal az nappal. Minek tanult meg az ember beszélni? A tárgyak puhábbak, melegebbek, mint az emberi hang. A tárgyakat egymás mellé lehet tolni, négyszögben, párhuzamosan, egymásra merőlegesen. Kőből piramisokat lehet építeni, földbe sírgödröt vájni, fából keresztet és orgonát ácsolni: a tárgyaknak nincs külön hangja, a tárgyaknak nincs külön akarata. A rabbi, Szofer Lébi, úgy került hozzánk, mint az árnyék. A víz túlsó partján ült, fáradtan, csónakra várva, belenyugodva abba, hogy hosszú utat kell megtennie, míg az ígéret földjére ér. Mögötte lánya állt, kezében táskát tartott, és idegesen figyelte az órák hasztalan múlását. Hiába átkozta el Pallai a folyót, hiába fogadkozott. Az éjszakák izgalmának képtelen volt ellenállni. A beidegződött utakon nehéz változtatni, csak kevés ember vagy talán senki sem képes arra, hogy hátat fordítson egy földnek és egy életnek. Az átok, a mások tragédiája vajmi kevés ahhoz, hogy másfelé térítse az élők sorsát. Pallai már nem parancsolt, kért. Pénzt ígért, biztos utakat, mintha magának is megmagyarázná, hogy amit tesz, arra szükség van. A gazda alázkodása bántóbb volt, mint utasításai, nem hittem neki, az unszolás nem lehetett őszinte. Hosszú évek űzöttsége farkassá teszi a legjámborabb lelket is. Pallai már farkas volt, de takarta magát, mások előtt és maga előtt is. Számító farkas volt, aki már félt az emberektől, de magától a legjobban. Mielőtt útra kélt, osztott, 220