Dobos László: Földönfutók, Egy szál ingben

Földönfutók

közelsége megbénítja gondolataimat. Állati reszketéssel várom, hogy földet érjünk. Azt sem bánom, ha a túloldalon szuronyerdő vár, semmi sem fontos, csak a föld ... a föld. A csónakba láthatatlanul víz szivárog. Emelgetném a lábam, de attól tartok, egyensúlyát veszti ez a vízre fektetett fakoporsó. Már Pallai is evez, kapkodva, erejét megfeszítve meri a vizet. Hiába meresztem a szemem, egyiküket se látom, csupán mozdulataikat s lihegésüket érzem. Tehetetlen indulat szúr belém: eddig minden csak játék volt, a tegnapi nap is. Minden, ami eddig történt az életemben ... Jelentéktelen izgalmakká törpülnek a szökések, a börtön, a szerelmeket is inkább csak akartam, de nem éltem... nem éltem. Tulajdonképpen én még nem is éltem. — Segíts — koppan elém egy bádogedény. Engedelmeskedem, a csónak alját és bordáit horzsolva meregetem a vizet. Ügy érzem, sohasem kötünk ki. Már azt sem hiszem, hogy partja van a folyónak, megszűnt létezni a föld. Csak hullámok vannak, süllyedő és emelkedő hullámok: bizonytalanság, reszketés, félelem. Átkoznám magam, de ehelyett lecsúszok a csónak fenekére, lábamat a zsákok közé erőszakolom, legalább ez, legalább így biztosítom magam. A tárgyak érintése némileg megnyugtat. Jó lenne imádkozni, gondolom pillanatonként, de ahhoz meg nincs erőm. — Gyorsabban — inti Pallai a fiút. Most gyűlölöm a gazdát minden szaváért. Zsarnok, folyton csak parancsol. Itt csak az ő akarata érvényesülhet. — Forduljunk vissza — mondom bizonytalanul. — Ne mozogj! — sziszegi felém. Ebben a pillanatban nem köt a két emberhez más, mint szaggatott nyögésük és az arcomra fröcskölő víz. Gyűlölöm őket. Parthoz ütődünk. Pallai a zsákokon taposva kiugrik a csónakból. Kaparó mozdulatokkal a láncot keresi, és eszelősen húzza, ráncigálja a ladikot biztosabb helyre. — Beázik, minden tönkremegy — hadarja. Kapkodva dolgozunk, mintha sortűz seprésétől tartanánk. Most érzem igazán a zsákok súlyát. A fiú néhány lépés után hanyatt fekszik, és hörögve kapkodja a levegőt. — Sok volt — fújja alig érthetően. Kimerülve a földre 199