Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

tározták itt, mint az apostolok vászoningeit, paraszti általvetőit. Megőrizték a háború előtti passiójátékok puhafából ácsolt könnyű keresztjét is meg a szent asszonyok talpig hulló köntöseit, Krisztus töviskoronáját és Veronika kendőjét. A délutánok szabad óráiban a novíciusok tisztogatták és fényesítették a fegyverzetet, kihozták a szögben futó kerengőre és az udvarra a helytartói palota homlokzatának, a Getsemáné kertnek, a sziklasírboltnak poros díszleteit, hogy felfrissítsék az évek folyamán elfakult festést. Lakknak és terpentinnek ingerlő, de kellemes szaga terjengett az udvaron, s úgy láttam, a kopácsolás, ácsolás és festegetés jobban ínyére van a paraszti sarj novíciusoknak, mint a penitenciákkal, sok imával és szigorú böjttel összekötött éjszakai vigíliák. Hyacintus atya kiszemelt már néhány iparost, akikhez ellátogatni szándékozott. Szükség volt ezekre az éltesebb korú, bevált mesterekre, hogy szakértő kezük alatt a szekercével, fűrésszel és gyaluval bánni tudó novíciusok idejében felállíthassák a szabadtéri játék színpadát. Páter Hyacintus tudta, kiknek áldozatkészségével számolhat, hogy ez az utolsó munka ne járjon nagyobb kiadással. Mária napjára tűzte ki Xavér atya a passió előadását. Már az udvaron próbáltuk a tömegjeleneteket, amihez tér kellett, Krisztus megkorbácsoltatását, elítéltetését meg a keresztútját, amikor egy szombat délután, a próba előtt Xavér atya borús arccal bejelentette: a járási hivatal nem engedélyezte a passió szabadtéri előadását. A megdöbbenéstől elállt a lélegzetünk. Legelébb a Krisztust alakító Foltín ocsúdott fel, s hirtelen visszavedlett a régi mocskos szájú garázdává. Xavér atya rosszalló tekintete elnémította, de a háborgás csak most tört ki igazában; a végzés hallatlan arculcsapás volt, egyikünk sem békélhetett meg vele. — A zsidók tették! — kelt ki dühösen Péter apostol. — A zsidók... a zsidók! Minden rosszban ott a piszkos kezük! — zúgolódott az egész udvar. — Holtbiztos, hogy ők tették! — kontrázott apostoltár83