Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

minden számban, sokféle minőségben és kivitelben kapható rengeteg lábbeli, hogy a Fő tér sarkán, a „köpködőn" ácsorgó mezítlábasok, a segélyre szoruló, heti húszkoronás „cetliken" tengődő munkanélküliek lábára is került cipő vagy valami bakancsféleség. Akkoriban terjedt el nálunk a szólásmondás, hogy ifjúságunk Bata-cipős. Mélyen lenyúlt a bolt a mellékutcába, és a ház- hátsó, földszinti traktusában nagy műhelyt rendezett be a zlíni gyár. Vagy harminc munkás talpalta és foltozgatta a még javításra érdemes lábbelit. A tönkrement cipészmesterek javát, az állástalanná vált segédeket foglalkoztatták ott tűrhető bérért. Apám makacsul kitartott, pedig a fiók teljhatalmú megbízottja nemegyszer mondta, hogy szívesen megteszi a javítóműhely vezetőjének. Legidősebb fivérem, Ali már orvosi diplomát szerzett, Simon is megállt a maga lábán. De a lányok még tanultak, Erna csak később, évek múlva került egy ügyvédi irodába, a négy nyelvet tökéletesen beszélő Ruth a vasgyár levelezési osztályára. Amikor az iskolaév végén bejelentettem, hogy Pozsonyban kitanulom a nyomdászmesterséget, apám és anyám is hevesen ellenezte. Nem leszek a terhükre akkor sem, ha Prágában folytatom a tanulmányaimat, és havonta egy kis pénzösszeggel kellene támogatniuk. Kivált fivéreim beszéltek a lelkemre, de én az apám makacs természetét örököltem, és visszautasítottam a felkínált segítséget. Nem állítom, hogy könnyű szívvel mondtam le az iskoláról. Sok keserves órámba került, míg el tudtam fojtani magamban a vágyat, hogy egy nap ott ne hagyjam a festékés ólomszagú szedőtermet, és haza ne állítsak: Itt vagyok, visszajöttem, igazatok volt, iskolában a helyem. Ma már tudom, hogy döntésem helyes volt. Ha tovább diákoskodom, más irányba fordul az életem, elestem volna sok mindentől, ami nélkül sem akkori, sem mai életemet elképzelni nem tudom. De nem akarok most elmélyedni a magam életében. Egyszer meg kell tennem ezt is, mert az írás a kenyeremmé lett, s akkor megírom, hogyan zuhantunk a fasizfnusba, 59