Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

rődőtt velem, bár az ünnepi ebéd gondja alaposan elővette. Egy csitri cseléddel, a harangozó kislányával már szombat délután elkezdte a sütést-főzést, és a tűz éjfélig égett a konyhában. Az esperes úr vendégeket várt ebédre. Szokás szerint mise után a szomszéd falvak három plébánosának hintója is begördült a parókia udvarára, és egy kis papramorgóval mindjárt megkezdődtek a virágos felköszöntők. Rogyásig kellett megrakni az asztalt, s ételt-italt adni a kocsisoknak, cselédségnek. Aranysárga karikás, csirkeaprólékkal, finom metélttel bőven teli húslevest illett tálalni a pulykasült és pecsenyék előtt, puhára főtt csonthűst almás tormával annak, akinek kényesebb volt a gyomra, s a sok fűszert, nehéz zsírokat nem bírta. Utána omlós tészták kerültek sorra, és az ebéd díszéül egy majd arasznyi magas csokoládétorta tejszínhab cirádákkal a tetején. Arra az ebédre az esperes úr be akart invitálni az ebédlőbe, de nagyanyi hevesen tiltakozott: — Éhen maradna ott szegényke. A nagy tisztelettől torkán akadna a falat. Jutott nekem mindenből, nem kellett az esperes úrnak külön parancsot adnia, hogy semmiben se szenvedjek hiányt. Odabent az ebédlőben tudtak kárt tenni az ételben a pirospozsgás, puha asszonytestű pap urak, kihallatszott a nevetésük; jóízű adomákkal, pohárcsengéssel fűszerezték az asztal örömeit. Késő délutánig elhúzódott a lakodalomnak beillő ebéd, aztán egyszerre "abbamaradtak a felköszöntők, a koccintgatások; így írta elő a parancs, bűn lett volna vecsernyére az Ür színe elé mámoros fővel lépni. Az esperes úr este vacsora helyett erős feketekávéval kúrálgatta alaposan megpróbáltatott gyomrát. Engem beparancsolt az ebédlőbe. Félig telt boroskancsó állt az asztalon, ő már nem ivott, de az én poharamat háromszor is megtöltötte. — Hogy megy a tanulás, amice? — kezdett faggatni. — Remélem, jeleskedünk. Elfutott a hőség. Okosan kell felelnem, hogy megnyer51