Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

lyos kerekei felvájták, összeszabdalták a kert porhanyós földjét, átgázoltak a virágágyásokon. Alig maradt mutatóba egy-két fa a hátsó fáinál, azokat sem gondozta kertész. Friedmannék a tőkés világ törvényei szerint terjeszkedtek, nem maradhattak le a többi fűszer- és lisztnagykereskedő mögött. A verseny nemcsak azt követelte, hogy bankkölcsönökkel növeljék raktárkészleteiket, s utazókkal távolabbi vidékeken keressenek új vevőket — de fel kellett áldozni azt a kevés szépet is, ami körülvette őket. Nem láttam ezt akkor ilyen világosan, nem is tudtam volna szavakba foglalni, Jankónak megmagyarázni. ~ Zavarba jöttem. Kilátástalannak tetszett, hogy Jankó fejében világosságot gyújtsák, mégis folytattam, mintha nem is őt akartam volna meggyőzni, hanem magamban szerettem volna tisztázni, mi lehet a gyűlölete oka. A többieké, a társaié is úgy vett körül, mint eleven anyag, tapinthattam, közönyt színtelve eltolhattam, mintha nem is létezne, észre se venném, pedig nagyon valóságos volt, az elevenembe vágott, és sok órámat tette keserűvé. Jankó ezzel a gyűlölettel ébred, ezzel alszik el, benne van a vérében, az agya minden sejtjében, ahogy bennem él az ellenállás, a védekezés, a dac, ami kimondhatatlan, szavakba nem foglalható: nem vághatom oda, hogy semmivel sem érek kevesebbet, mint ő — miért aláz meg minduntalan? — Ha elfogadnám, amibe oly vakon hiszel, hogy élősködünk rajtatok, az elsősorban a ti bűnötök — mondtam. Elképedve nézett rám, mintha fenyegetőn az orra alá dugtam volna az öklömet. — Honnan veszed ezt az ostobaságot? — A történelem nem tanít ostobaságra. Megmagyarázza neked, miért gyűlölnek két évezrede minket. A középkorban az egyházi, a császári hatálom megtűrte a zsidókat. Módjukban állott volna erőszakkal asszimilálni vagy a föld színéről elsöpörni őket... Tudod-e, miért nem tették? Jankó a vállát vonogatta, de láttam, csak tetteti a közönyt. 49