Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

kedő és koncra leső, nehezen fékezhető hercegi családok voltak a köréjük tömörült fegyverforgató néppel. Fölöttük, a hercegek, nemesek, bírák, tisztviselők, felszabadítottak és rabok fölött állott ő, a király, mint a megbonthatatlan rendiség feje. Eddig a főnemesek szabadon választottak uralkodót a leghatalmasabb és leggazdagabb családból. Régi íratlan törvény jogán a királyi koronát nem az elsőszülött, hanem a királyi család legtekintélyesebb harcosa örökölte. Amikor az utódlás kérdését vitatták, felállt Valiari, Bergamům új hercege. — Utód kell, felség, akire Lombardia koronája marad. — Igaz, felség! — kiáltották hevesen a többiek. Alboin meglett ember, és ha a királyasszony egyhamar nem szül neki utódot, aligha nevelheti fel maga. Az örököst még az apja avassa harcossá! Alboin kedveszegetten hallgatta nemeseit. — jól tudjátok, egyetlen vágyam, hogy fiam legyen! És egyetlen bánatom, hogy asszonyom meddő! Érezték mind, nagy seb ez a férfi lelkén, és elfogódva hallgattak. Csak Klef tört ki békétlenül. — Ne kösd magad terméketlen asszonyhoz, király! ... Törd szét a bilincseket. Van okod, hogy elválasszanak, és egészséges ölű szűzzel osszad meg ágyadat! Alboin megmozdult, villámló pillantást vetett Klefre. Kínozta, hogy emberei így hánytorgatják szerencsétlen házaséletét. Igaza van Klefnek, szét kellene törni a bilincseket, amelyek Rozamundához láncolják. De alig fordult meg agyában a gondolat, megállt benne az ütő. Hát nem értik, hogy szereti Rozamundát? Jó emberei mind, hűséges hercegei és okos bírái, ám szerelmének nagyságát mégsem érzik. Országot igázott le, hogy elérhesse, kockára tette érte az életét, egész népe sorsát, s nincs hatalom, mely széttéphetné a vérnek ezt a kegyetlenül erős bilincsét. Intett a karjával, hogy ezt a dolgot ne hánytorgassák, aztán megfontoltan szólt: — Kedves híveim vagytok, becsülöm, hogy a fiamat akarjátok utódnak. De én úgy határoztam, hogy az ősi jog ma,458