Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Nem volt senkije, akivel megoszthatta volna. Grimuald és papjai az uralkodónak Isten kegyelméből adatott jogait prédikálták, meghajlást, feltétlen engedelmességet hirdettek a főrangúakkal szemben, és rabnak, szolgának az áldozathozatal földi terheiért cserébe az ég üdvét ígérték. Az Isten örök és megingathatatlan rendje elleni véteknek bélyegeznék az orvos kételyeit. Mennek, vonulnak Itália felé, ahol egyszer réges-régen, még a Megváltó születése előtt, a latinok idején, egy trák rabszolga — a nevére is emlékezett, Spartacusnak hívták — társaival együtt kitört a capuai gladiátor-iskolából, és rabszolgákból, éhező veterán katonákból toborzott rettentő hadával nekirontott a rabtartó uraknak és Variniusz prétor seregét megfutamította. Micsoda nagy álma volt a római rabszolgának! Szabad emberként élni társaival ezen a földön, ahol halban dúsak a folyók, vadban az erdők, élelem bőségben terem a szántókon, és szűzföld is akad elég! Hazájába, Thraciába akarta vezetni sok tízezer főre duzzadt seregét, át akart törni a hághatatlan Alpokon, de seregében egyenetlenség támadt, és lázadó nagy álma a szabadságról roppant mészárlásba, a vér özönébe fulladt. Az ellene zúduló erő — a rabtartó római hatalom ereje — összezúzta seregét, ő maga is halva maradt a csatatéren, és hatezer élve elfogott híve a Róma és Capua közti úton kereszteken halt kínhalált. Nem lehet lázadni, a világ rendje ez a szolgaság; rabok tízezreinek verejtékével és vérével trágyázni a vonulás útját, lehetővé tenni az új haza szerzését. 2 Alboin türelmetlenül figyelte a lassú cipekedést. Roggyanó térddel, inukszakadtan vesződtek az asszonyok az öszvérhátra, szekérkasba fel nem férő limlommal. Hiába kiáltotta oda nekik, hogy a hegyeken túl bőség vár rájuk. ,434