Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

— És a szászok, testvér? — Alattvalóim. Az én parancsomra indulnak. — Bajod ne legyen velük ... Hallom különben, hogy Hildibrandot fiadnak akarod. — Nagyon korai beszéd ez, Bajan. Az avar még aznap visszafordult. Alboin nem marasztotta. — Az idő is kedvez neked, szerencsés ember vagy! — szólt Bajan a búcsúnál. — Nem tart már soká a fagy. Csontjaim érzik a tavaszt. Estére még megfagyott a délidői olvadás, de a lovak patái könnyen szétvagdosták a vékonyka jégpilléket. Alboin úgy érezte, hogy nagy teher szakad le róla, mikor hírét vette, hogy Bajan elérte kíséretével a határt. — Egyszer meg kéne leckéztetni a kevélyt, ezt a kakaskodót! — szólt Helmekisz. — Láttad, hogyan szaglászott? — Lesi a koncot. Csak vethetnék neki olyan falatot, ami a torkán akad! A ferdevállúnak ördögi gondolata támadt. — Most megteheted, felséges testvér uram. Merhetsz neki olyan levest a tányérjába, hogy átkozódva fogja kanalazni. — Szerződtem vele — hárította el Alboin. Keserves, hogy köti az adott szó, de nem tehet semmit, gúzsban a keze. Hitszegéssel nem szennyezheti be nevét, nem ejthet foltot becsületén. — Szerződtél, ez igaz — ütötte tovább a vasat Helmekisz. — írás is van róla. Pontos írás, hogy harc nélkül megkapja országodat... De arról nem szól az írás, hogyan bízod a kezére Pannóniát... így gazdagon, virágzóan, minden kincsével, vagy ... romokban. Alboin szeme félelmetesen felvillámlott. Micsoda pokoli gondolat a gazdag prédát leső Bajannak romokat, égő földet odavetni! Csak nyomorékban ébredhet ilyen ördögi terv, sántában vagy púposban, aki lélekben sem lehet olyan egyenes, mint a hibátlan testűek. De talán igaza van ferde vállú tejtestvérének, talán nem is a nyomoro,428