Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

csogását. Élénk beszédű, pösze kisleány volt, hálás a dédelgetésért. Ha Alboin játszadozva látta őket, zavart érzett. Ö valójában nem vonzódott a kislányhoz, és Albszvinda alig tűrte közeledését. Félt és riadozott. Rozamunda pedig megnyúlt alakjával és sápadtságában olyan volt, mint egy új ember, húzódozó, szinte szűzi. Nem is kívánta meg, a vére hűvös maradt, érzékeire homály tapadt. Elhízott és egy kicsit elnehezedett ezen a télen. Február elején váratlanul felengedtek a kemény fagyok. Alboin sokat járt megint a hegyei közt. Kint, mintha ocsúdna süppedt lelkiállapotából, egyensúlyba került. Ha nem volt Rozamunda közelében, már vágyódással gondolt rá. Szegény asszony, hogy megszenvedte ő is az irtózatos telet. Ha eszébe jutottak régi mámoros napjai, a nőcselédek, táncoslányok, akiket igazi szerelem nélkül ölelt, fanyar nyál gyűlt a szájában. Most egy se kellett, vére nem feszengette testét. Rozamunda bánkódott, ha Alboin soká távol maradt. Hamar elfáradt még, s alkonyatkor párnák és prémek közé kellett fektetni, úgy elhagyta az ereje. Maxentiusz fűszeres borlevessel kínálta. — Idd meg, felséges asszony! Ettől erőre kapsz! — Nyilall a derekam, Maxentiusz. Nem használnak a leveseid ... — nyűgösködött Rozamunda, és könnyei csak folytak finom, megsápadt bőrén. — Olyan orvosságot adj, amitől elmúlik a méhem szaggatása. — Ne félj, tavaszig rendbe jössz, felséges asszony! — biztatta az orvos. — De neked is akarnod kell, hogy meggyógyulj! Maxentiusznak igaza van: akarnia kell, hogy újra erős legyen, arca kisimuljon, a szeme tűzben égjen, szép legyen és kívánatos, az asszonyok közt a legszebb a palotában, a legszebb az egész országban. Ragyognia kell, hogy újra megszeresse Alboin, erős karját dereka köré fonja, és ölelésével anyává tegye ... Jövőre megszüli neki az áhított fiút, a longobárd királyi korona örökösét. Erre termett ő, ez až ő királynéi, asszonyi feladata ... ,414