Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

A további tervezgetést elvágta a meginduló őszi eső. Sárba, kerékmarasztaló, lovat elnyelő posványba fulladt a világ. Alboin üggyel-bajjal elvergődött Brigetióba. A palota nyirkosán és esőtől csapzottan fogadta. Unta a közelítő téli időt, s ez ingerültté is tette. Az élet mintha megállt volna, és csak rest tespedéssel várhatta a napok múlását. Az eső szennyesen ömlött, és nem engedett mozdulást. Dologtalanul ténfergett a palotában. Rozamunda gyermekholmit varrogatott gepida asszonyaival. Ezek a fajtájabeli asszonyok szinte észrevétlenül jöttek és terjeszkedtek a palotában. A nemesek közt rossz vért szült, hogy királynéjuk gepida hölgyekkel szórakozik, a cselédsége is idegen, és hogy longobárd nőt alig enged a közelébe. Alboin a vállát vonogatva hallgatta a panaszokat. Ártatlan öröm, hogy Rozamunda jobban kedveli a hazájabelieket. A longobárd hercegnők és főnemesek leányai mindig az idegent fogják látni benne. Sohase tette szóvá ezeket a panaszokat Rozamunda előtt. Az ágyasházban éljen tovább kedve szerint. Két hét telt el tétlen várakozásban. A fásultság mindjobban elhatalmasodott rajta. Olykor délidőig is hentergett nyugágyán. Ahogy az ételt hozták, éhség és kedv nélkül turkált benne. Beteg vagyok! — érezte. Valóban, ernyesztő láz lepte el, arca sárgult, fénytelen szeme nyugtalanul kutatott. Rozamunda a homlokát és haját simogatta. Hogy elömlik ebben a tétlen életben ez a nagy ember. Milyen tehetetlen és nyűgös. Sárga, petyhüdt és gondozatlan, rossz szagú és szennyes. Fanyar gőz dől a szájából. Délidőben kezdi az italozást, vedeli a bort és méhsert, míg a mámor ledönti lábáról, és testőrei cipelik az ágyába. — Inni adjatok! — hallotta már kora reggel parancsát, és a szolgák sietve futottak a friss kupákkal. Alboin az első kortyok után ocsúdott mámorából. Feszülő nyugtalansága felengedett. Hagyta, hogy Rozamunda fésűivel ráncba szedje gubancos haját. Közben ivott tovább, és mikor Rozamunda megpróbálta kivenni kezéből a kupát, ,404