Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

meke, akit télen világra hoz. Először tudott önfeledten örülni a békebontó tervnek, az új hadjáratnak, amely percnyi megnyugvást sem hagyott Alboinnak. Telhetetlen hódítók! Kitépik innen is, ahol már gyökeret vert és új otthont épített. De talán jó így. Nem fog bánkódni, ha el kell hagynia Pannóniát. Messzebbre kerül Gepidiától, elpusztított hazájától, messzebbre a múlttól, és ott a távolban talán örökre elfelejti. Méltónak kell lennie Alboinhoz. Az új otthont vele együtt fogja felépíteni. Részt kér a honfoglalás gondjaiból. Az ő ereiben is hódító fejedelmeknek, harcot intéző királyoknak és a sztyeppek nagy kánjainak vére csörgedez, akiknek egyetlen eszménye és éltetője a földfoglalás volt. 6 A szüreti vigasságok napjait Carnuntumban töltötték. Ragyogó és mulattató volt ez az ősz. Autrik herceg görög birkózókkal, latin táncosnők csengettyű- és füzértáncaival szórakoztatta királyi vendégeit. Gondos és bőkezű vendéglátó volt, s mindennap új mulatsággal örvendeztette meg Rozamundát. Napközben sokat vadásztak a Carnuntumot övező lápos erdőkben. De Alboinnak nem volt soká nyugovása. Alig egy hét múltán követet menesztett Gepidiába, találkozni akart az avar kánnal. Búcsút vett Autriktól, Rozamundát Brigetióba kísérte, aztán sietve folytatta útját Herculián és Sopianaen át Lugio felé. Ügy tudta, hogy Bajan a Tisza torkolatánál verte fel táborát. Követe útján arra kérte, hogy a Dunánál találkozzanak. Szép őszi időben ért Lugióba. Hajnalban egy keveset esett, és a nedvesség csillámos ragyogást adott a tájnak. Selymes kékséggel tündökölt az ég, s a napnak olyan halk melege volt, mint a búcsúzó simogatásnak. A Duna ezüstszürkén fénylő árral kanyargott a sárga ,398