Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

hasztalan kutattak szomjat oltó forrás után. Úgy, tépetten és szennyes-véresen elnyúltak a földön. Sebesültek jajgattak^ a széles mezőn. Alboin fáklyás osztagokat küldött szét. ölben és saroglyákon hozták övéiket. Aki halni akart, annak kést adtak, hogy végezzen önmagával. A gepidáktól nem sajnálták a pallost. Éjfélig tartott, míg összeszedték a sebesülteket. Az utóhaddal járó Maxentiusz és az asszonyok gondja talpra állítani azt, akit a hajnal még életben talál. Alboin tüzeket gyújtatott. Nem kellett tovább bújtatni a hadat. A megfutamított gepidák bizonnyal megjelentik, hogy észak felől támad. A harc sorsa azon fordul meg ezután, ki gyorsabb és elszántabb. Reggelre várta főhada csatlakozását. Mérföldnyi körben védőőrséget vont tábora körül, hogy meg ne lephessék, bár nem tartott éjszakai rajtaütéstől. Hosszú és kínos volt az utolsó éjszaka. Alig pirkadt, lovas kém jött keletről. A királyt fölkeltették. Ásítozva bújt ki a farkasbőr alól. — Mit hozol, ember? — Bajan mozdul a Marosnál. Egy nap járásnyira innen, kegyelmes uram. — Jól van, fiú! Eredj aludni! A hír örömre hangolta. Tovább hagyta pihenni embereit. Várta főhadát. Nem kockáztat többé apró csatározást. Keménynek, erősnek kell lennie. De Bajant csak addig várja, míg egészen a közelében tudja. Titkos gondolata volt. Magának akarta a nagy összecsapás dicsőségét. Bajan csak dúlja és rettegtesse tovább Gepidiát. 11 Egész haderejével támadt Kunimundra. Most látta csak, hogy számítása bevált. Kunimund nyugat felől várta, és már nem volt ideje arra, hogy egész seregével szembeforduljon vele. ,356