Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

— Győz'es hadnak pihenőt? Ne tréfálj, testvér! Embereid most akár a tűzbe rohannának veled! — Tűzbe igen, ha meggondolatlan volnék... De nekem helyettük is gondolkodnom kell! — hajolt át Bajan az asztalon. — Figyelj, testvér!... Kunimund maholnap hírét veszi, hogv alkuszunk. Azt hiszed, hogy ölbe rakja a kezét? Hát nem!... Eredj szépen haza, és én is takarodom békében a hadaimmal. Az alkuról még lesz szó. Alboin hevesen felugrott. Megrázta fejét, dacosan felszegte: — Én ma akarok megalkudni veled! ... Látod, megtörtem büszkeségem, kérni jöttem hozzád! Segíts nekem, testvér!... Vérbe kell fojtanom Gepidiát. Nem érted, addig nem alszom, az ital megkeseredik a számban, amíg nem vettem vérét a gaznak! — Lassan, testvér!... Heves vagy, elvakít a düh. Így nem lehet alkudni. Csak magadra gondolsz, pedig hát itt volnék én is. Tudnom kell, mit nyerek majd a vásáron. Láz rázta Alboint. A szavak szinte a torkán fúltak. — Ha Gepidiát támadod, sebet kap Jusztinusz. Igaz, ugye? Erre gondolj! ... Mit kaptál eddig Bizánctól? ... Hol az adó, amit fizetnie kellene, amiért békén hagyod a határt? Hol az adott szó? ... Fogj velem össze, és írmagja sem marad a gepidának. Felosztjuk kincsét, földjét! Úr leszel a Dontól a Tiszáig. Nem csábít, testvér? ... Mit ér ez a mostani kalandod? Kaptál kincseket, ezer marhát, lovat... De hol a friss legelő, az új föld a talpad alatt? ... Ha elveszejtjük Gepidiát, ráteheted a kezed Thraciára, tán magára Bizáncra ... Erre gondolj, Bajan! — Sok a szó, kevés a fogható. A máról beszélj, ne a holnapról! Mit nyerek a vásáron? Alboin hátraszegte szép fejét. Csupa láz és izzás volt. Kemény ököllel csapott az asztalra. A finom deszka majd széthasadt. — Magad mondd, mit kívánsz! Bajan tömzsi teste meg se moccant. Ült szobormód, mint valami idegen keleti bálvány, kőbe dermedt nyugalommal. — Még nem gondolkoztam — mormolta dagadt nyelv,341