Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Közeledtükre vad kavargással megmozdult a gepida tábor. Pillanatok alatt egy csapat harcos ék alakban feléjük vágtatott. Alboin előreugratott. Csak pajzsot emelt maga elé, hogy nyilak ne érjék. Fegyvertelenül ment közelebb. A gepidák megtorpantak. — Barátok vagyunk, vitézek! — kiáltott Alboin harsányan görögül. — Longobárd rablók, hé? — ordított vissza a csapat vezetője. — Láthatod, nincs fegyver a kezemben! A harcos végigmérte Alboint és várakozó seregét. Villámló, vad tekintete megenyhült. Csupa pelyhes állú ifjú, iszonyú pallosokkal, de mintha megemelni se tudnák, falkányi gyerekember, és élükön ez a nyúlánk, sudár testű, szemrevaló legény, fegyvertelenül, cifra lenruhában és kacagni valóan fehér vásznakba pólyált lábbal. — Tán lánykérőben vagytok, ti cifrák? —• mosolyodott el a parancsnok. — Fegyverzetet jöttem kérni felséges uradtól, Turizend királytól! —- szólott harsányan Alboin. — Adass mellém kíséretet, vitéz, hogy háborítatlanul elérhessem a királyi szállást. A gepida végigmérte Alboint, de már nagy tisztelet volt a tekintetében. -— Ki vagy? — Alboin herceg vagyok, Audoin király fia. — Üdvözöllek, királyfi. Ha megengeded, magam kísérlek a Tiszáig harcosaimmal. — Kegyes vagy, nemes vitéz. Hogyan tiszteljelek? — Odomund vagyok, a nagy Adelvald herceg elsőszülöttje. , — Üdv néked, Odomund! Az üdvözlés szertartásosan folyt, és ezalatt a két csapat némán nézett egymással farkasszemet. Alboin egyszerre szállott le lováról Odomunddal, hozzálépett, és megcsókolta jobb vállán. — Pihenjetek meg a birtokomon, királyfi! Méltóan kell megünnepelnünk ezt a szép napot! — mondta a gepida. ,234