Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Agnus Dei

ban, ahol ápolónő volt, és német sebesülteket is ápoltak, beleszeretett egy tisztbe. Olyan nagy volt a szerelmük, hogy Hans előtt nem titkolta el származását. Hansnak az apja vesztőhelyen halt meg, és ő szolgált, jogcsikorgatva szolgált, nem mert átjutni az oroszokhoz, nehogy szökése miatt az anyján és húgán bosszút álljanak. Felgyógyult a sebéből, egy nap elment, és többé nem jött életjel tőle. Elpusztult valahol a Varsó körüli harcokban ... A hegyekben volt időm magamon, a magam sorsán és a világ folyásán eltűnődni. Üres kenyérzsákkal tértem haza, de a szellemem tarisznyájába az idő belerakott néhány morzsa tanulságot és intést. Azt hiszem, akik vesztesek ebben a háborúban, kénytelenek lesznek újra átrágni magukat a történelmen, kénytelenek lesznek jelmérni, hol tévedtek el az úton, az emberség útján — és ez a jelmérés elvezetheti őket vereségükből a jelemelkedésig. Szólnom kellene elmenekült menyasszonyomról, Irénről is, akit türelmetlen szívvel visszavárok, de ez már egészen az én történetem. Ha ezekben a kusza, sietve papírra vetett sorokban óhatatlanul ismét magamról szóltam, csak azért tettem, mert ez is összefügg a véggel, Jankó szerencsétlen sorsával. Nem sokkal azután, hogy megjöttem, Hajdútól megtudtam, hogy Jankó nagyapja zsidó volt, és éppen ő okozta a halálát. Magyarázzam-e még, mennyire fonákjára fordít mindenfajta gyűlöletet és nemzeti elfogultságot éppen az ő sorsa? Bizonyára helyesen tette, hogy elmenekült: a neve rajta volt a keresett bűnösök listáján. Amikor híre jött, hogy egy bécsi kaszárnyában jőbe lőtte magát, nem éreztem sem elégtételt, sem sajnálatot. így volt jó, hogy maga ítélkezett a bűnei felett. Kit hibáztassak a sorsáért? Az embereket, a környezetét, a nevelését vagy csak egyedül őt, hogy fenevaddá lett? Talán ha ismeri a faját, az eredetét, ha nem a fogságból hazatérő beteg apja, a Kubit szerető anyja, ha nem a Friedmann-ház és a kolostor, nem a páterek és fekete inges feljebbvalói formálják, hanem merőben más emberek és ,210