Darkó István: Deszkaváros

Akkora csengetést és kiáltozást csapott a telefonba, hogy a harmadik szobába is áthallatszott. Tamás az első szobába gyűlt irodabeliek megrettenését nézte. Az ijedelmes Grenda félig az Íróasztalra borult és mozdult, hogy Szigethy után szalad, térdel eléje és jó szivéhez görnyed. Ehelyett leesett a székre. Ráhanyatlott a nyilvántartási könyvre és rémült sirásba fogott. — Grenda szétmossa a lógás eredményeit, — szólt Solymár és lenyelte a szájába begyülekezett keserűt. — Pedig nem lesz tévedés abban, hogy itt már a legszebb könyvezés se használ. Az ablak alatt két szuronyos között énekelve ment Furuglyás a „siralomház" felé. Azt az épületet nevezték igy, amelyben a menetszázadok tanyáztak az indulás előtt. 10. Elhasznált erővel osont be Tamás házuk udvarára. A szobájába ment volna, hogy lepihenjen. Rendet szeretett volna teremteni magában. Csoportosítani akarta együvé tartozó gondolatait és különválasztani az egymás sarkában tolongókat. Általában szemlét kellett tartania vásári sokadalmukon. Az előszobában Marika állt eléje, a ház palóc Marikája. — Hol szaladozik mán, fiatal ur? A nacsos ur parancsba tette, hogy amihelyest előkerül, küldözzem máris az uriszobába. Ott várakozik a fiatalurra a nacsos ur avval a véngavallér őrnagyos úrral. — Milyen neveket osztogat az őrnagy urnák, Marika? — Ugy mondom bizony én. Mert nem tud az ugy elmennyi mellettem, hogy kecskemódjára sónak ne nézegessen engem. Ugy nyúlkál énutánam, essen bele a gyengeség. Olyanokat vagdos rájam, mintha nagydob vónék, fogja meg őtet a hideg. — Marika, — bosszantotta Tamás, — az őrnagy ur magának nagyon is tetszik, ugy látom. — Tetszik a sáskának, nem nekem. Egyszer olyat fele72