Darkó István: Deszkaváros

— Melyik röhög? — ordította Szigethy. -—- Én kérem szépen — és Furuglyás lépett elő. — Te voltál? Te gipszorrú! — Igenis. — Mit röhögsz? — Tetszik nekem ez az egész. — Mit csináltatok a raktárban? — Szigethy elveszítette önmagát. Annyit, amennyi egy hajszál, lehajtotta a fejét és beszédbe elegyedett Furuglyással. — Mi volt az a raktárban? — Játszottunk, kérem szépen. — Mit csináltatok? — Játszottunk. Maszkabálra játszadoztunk. — Megőrültél? . . . Hé, őrmester! A csepp őrmester lépett elő. Megállt közel Szigethyhez és nagy alacsonyságból, magasba fordított fejjel tekintett a kapitány arcába. —- Ezt az alávalót kikötni! — A legutolsót bődülte ilyenképpen az oroszlán. — Azonnal kikötni! Bizonytalankodva fogták meg Furuglyást. Tétován vitték a raktár falához és odaállították a kiszáradt gesztenyefa gerendára vágott törzséhez. Azután csak álltak és hasztalanul vártak ujabb parancsra. Hát lassított mozgással, kötéllel bajlódtak körülötte. — Nna, — a szuronyosokhoz fordult Szigethy. — Elkísérni a bandát. — A maszkabál résztvevői felé emelte a lovaglóostorát. — Be lesztek zárva. Ültök, amig elindulunk. Játszadozók! . . . Elvinni őket! Ruhát, felszerelést utánuk szállítani. Odasétált Furuglyáshoz. összefogott szemmel nézte, hogy a suhancképü emberkét ketten hátraemelik a kötélen és óvatosan megkötik a gerendához. Furuglyás bujkáló mosollyal nézte szembe a kapitányt. Nem igen vette a lelkére a kikötés dolgát. Lábujjhegyre és tapintatosan hátrafeszitett, de mégis csak kényelmetlen testtel vígan volt egy darabig. Talán részegségében tette, bolondos hangon kezdett énekelni: 70