Darkó István: Deszkaváros

dett ismeretségei voltak megyeszerte. A háború előtti esztendők során zajos események középpontjába került. Nemzetiségi képviselőnek próbálta megválasztani a hegyek népe. Csak tulajdon öccse, a „csupaszarcú" Bránszky harcbaszállása hiúsította meg a képviselőségét. Évekig csend volt körülötte. Vagyonát növelgette, beteges feleségét kísérte a tengerre, egyetlen lánya hozományát gyűjtötte. Azután a kigyúlt világ vajúdó lázában, a világháború elindulásának tavaszán ismét felkavarta a város életét. Bankot alapított, a vidék szlovák parasztjainak adott a hegyekkel és az élettel folytatott harcukhoz fegyvert: Pénzt. Véghely, a kétfajta nép és a kétfajta vidék határán épült város, akkor még sokkal inkább szított a sík földek uralkodó érzelmeihez, mint a hegyekéhez, öntudatlan nyugalomban élt még akkor, olyan szép természet környezetében, amilyent csak a heggyel ölelkező síkság szerelmes násza hozhat létre. Nyugalma mégis álmos és tunya volt. A fenyvesek lehellete és a hegyek viharai csak távolabbról legyintgették. Bránszky ellen a bankalapítás miatt felkelt és harcot hirdetett a város. Indulattól reszkető kézzel írták alá a véghelyiek a szertekörözött íveket. Kemény ítéleteket mondtak a gazdag ügyvéd ellen. A város üzleteiben nem adtak a szolgálójának élelmiszert, az utcán nem fogadták a köszönését. Legjobb barátai némán néztek kézfogásra nyújtott kezére. A szakállas férfiarc akkor megremegett. A dacosan összefogott száj — szakasztott mása a lányaénak — néha magyarázó szavakat mormogott. Gyakrabban elbiggyedt és szorosan bezáródott. Magas alakja görnyedten lépkedett tova. A harag legtüzetesebb esője közben is nyugodtan végezte a dolgát a járásbíróságon. Fukar szavakkal köszönte meg a parasztok élelmiszercsomagjait, amelyekkel bőségesen ellátták a mesterséges inség napjaiban. A heves időjárás mindig derűsebb időbe fordul s a szenvedélyek vihara is. Az új bankot megszokták Véghely lakói. A piacon tovább is egymás mellett álltak a rántaniva48