Darkó István: Deszkaváros
— Én meg bolond vagyok, — nehéz lélegzet csapott ki a Vadász vendéglős torkán —• és nem tudom, hogy Zuzka cseléd volt, maga pedig lezüllött, itt kínlódik, mintha szüksége volna rá. A Lelenc Zsuzsi alkalmazottja, igazé, soffőrje, csak legyen, aki elhigyje. Maga azt jobban tudja, mint én, hogy Zsuzsika hozzám tartozik, nem magához. Bránszkyéknál szolgált, ott ahol maga udvarolt. Talán nem tudom?! Az egész város tudja, hogy a Bránszky ügyvéd lányát akarta elvenni, hát mi történt magával? . . . Nézze Gáth úr, még egyszer megpróbálom, hogy lehet-e okosan beszélni magával. Mit keres itt a telepen? Minek ült be ide a Zsuzsi lakásába? Holott tudhatta, hogy a férje halála után megint enyém lett az asszony. Mit tegyen evvel a vörösen kiáltozó, gorombán eléjeállt élő kérdőjellel, evvel a kuszált emlékek jogán számadoltató Vadász vendéglőssel? Magyarázza neki, hogy mekkora út göröngyein érkezett ide, a telepre, ebbe a három lakássá átalakított tisztipavillonba, amely a nagytéren fekszik, a kápolnától nem messze? Apja tervrajzán, Véghely falusi lemásolásán ott, azon a ponton és helyen, ahol bent a kőfalú város terén a régi Gáth-ház. Miképpen mondhat erről valamit is ennek a parázsló Vadász korcsmárosnak, hogy értsen, vagy legalább sejtsen belőle? Tudja és lássa, hogy nem leziillés, de újféle otthon, védő fedél és útbaigazító rátalálás az ő számára ez a helyzet. Mondja neki, a rossz hangok zavarával megjelent Vadász Janinak, hogy már akkor elindult Gáth Tamás erre a helyre, amikor a pincevendéglő zavaros éjszakáján vett búcsút Pirosló alatti életétől? Vagy csak annyit szóljon, hogy a külszínre láthatatlan véghelyi földrengés után egyesegyedül csak itt maradhatott ő biztonságosan, az apja-alkotta barakk-kórház deszkafalú, földdel töltött oldalú, életreszánt, tisztafehér és bizodalmas környezetében? Ahová begyülekezett már mindenki, aki az egyetlen Gáth-ivadékhoz hasonlatosan nem akart vonatra szállni és hűtelenné váltan tovatűnni a világban. Hanem inkább ittkapaszkodott, helyet ásott és falat emelt 249