Darkó István: Deszkaváros

— Én meg bolond vagyok, — nehéz lélegzet csapott ki a Vadász vendéglős torkán —• és nem tudom, hogy Zuzka cseléd volt, maga pedig lezüllött, itt kínlódik, mintha szüksége volna rá. A Lelenc Zsuzsi alkalmazottja, igazé, soffőrje, csak legyen, aki elhigyje. Maga azt jobban tud­ja, mint én, hogy Zsuzsika hozzám tartozik, nem magához. Bránszkyéknál szolgált, ott ahol maga udvarolt. Talán nem tudom?! Az egész város tudja, hogy a Bránszky ügy­véd lányát akarta elvenni, hát mi történt magával? . . . Nézze Gáth úr, még egyszer megpróbálom, hogy lehet-e okosan beszélni magával. Mit keres itt a telepen? Minek ült be ide a Zsuzsi lakásába? Holott tudhatta, hogy a férje halála után megint enyém lett az asszony. Mit tegyen evvel a vörösen kiáltozó, gorombán eléje­állt élő kérdőjellel, evvel a kuszált emlékek jogán száma­doltató Vadász vendéglőssel? Magyarázza neki, hogy mekkora út göröngyein érke­zett ide, a telepre, ebbe a három lakássá átalakított tiszti­pavillonba, amely a nagytéren fekszik, a kápolnától nem messze? Apja tervrajzán, Véghely falusi lemásolásán ott, azon a ponton és helyen, ahol bent a kőfalú város terén a régi Gáth-ház. Miképpen mondhat erről valamit is ennek a parázsló Vadász korcsmárosnak, hogy értsen, vagy leg­alább sejtsen belőle? Tudja és lássa, hogy nem leziillés, de újféle otthon, védő fedél és útbaigazító rátalálás az ő szá­mára ez a helyzet. Mondja neki, a rossz hangok zavarával megjelent Vadász Janinak, hogy már akkor elindult Gáth Tamás erre a helyre, amikor a pincevendéglő zavaros éj­szakáján vett búcsút Pirosló alatti életétől? Vagy csak annyit szóljon, hogy a külszínre láthatatlan véghelyi föld­rengés után egyesegyedül csak itt maradhatott ő bizton­ságosan, az apja-alkotta barakk-kórház deszkafalú, föld­del töltött oldalú, életreszánt, tisztafehér és bizodalmas környezetében? Ahová begyülekezett már mindenki, aki az egyetlen Gáth-ivadékhoz hasonlatosan nem akart vo­natra szállni és hűtelenné váltan tovatűnni a világban. Ha­nem inkább ittkapaszkodott, helyet ásott és falat emelt 249

Next

/
Thumbnails
Contents