Darkó István: Deszkaváros

gethy, mint a tisztiiskolában. — Először berúgtál, elegendő mértékben, aztán ide kerültél. A legjobb helyre. Szerencsére az ügyeletes Tóth kezébe szaladtál. Fájt a fejed, mert minek iszik, aki nem bírja. Nyugodj meg, nekem már két pohártól kelés van a fejem helyett. Szerencsétlenség a szerencsében, hogy ez a jorksiri Tóth az egész skatulya aszpirint itt hagyta nálad. Véletlenül bevetted. Véletlenül, érted? — Egybegyűlt minden. Fájt a fejem is. Nem egészen véletlenül . . . Bevettem egyet, még egyet. . . Semmi. Akkor beszedtem az egészet. — Tökéletlen vagy, — Szigethy alatt megreccsent a szék. — Igenis véletlenül tetted. Olyan részeg voltál, hogy azt se tudtad, mi vagy. — Nagy léptekkel járni kezdett a szobában. — Nem is olyan nagy öröm ez, hallod-e! össze kell kapargatnunk azt a kevés észt, ha el akarjuk simítani. Mert hogy meglazítottad az egyensúlyodat, a Víg Vadászban helytelenkedtél, ide betámolyogtál, az még nem olyan nagy eset. Megetted az aszpirint, alig tudtunk magadhoz téríteni, orvost is kellett hívni, még az is elcsúszik valahogy . . Talán azt se tudod, hogy itt volt a kis Blum? Kimosott téged, mint egy mosogatórongyot. Nem tudtál sorakozni, nem voltál a tábori misén . . . Otthon csak most tudták meg, hogy hol vagy. Kétségbe voltak esve. A pubika megszökött valahová, eltűnt a pubika, éjszaka nem volt az ágyikóban. — Milyen pubika, kapitány ur? — Te, édes fiacskám. Személyesen te, kis bambula . . . Most engedtem meg a legénynek, hogy hírül vigye haza. Nincs semmi baj, a pubika megkerült. Talpra kell állnod, fiam ... — Öltözöm már, — emelte magát az ágyból, de karja is, lába is szétkalandozott erővel csapkodott. — Csakhogy még várnunk kell egy kicsit. — Benne vagyunk, hát várhatunk . . Ha tudtál róla, hogy annyi port szedsz be, vagy azt mondod, hogy akartad is, annál rondább. Fujj, pubika. Duplafujj . . . Arra, *10 147