Darkó István: Deszkaváros

akik a századomban összeterelt bűnösök módjára állandó gyanakvással tekintenek rám, mint valami jogtalan ítélkezőjükre, hogy ezek a rongyosok, ezek a maskarádét járók, félelmükben részegesek és óvódás értelműek azt mondhassák: „Gáth is meglógott." — Többet adsz ezek véleményére, mint az enyémre? — Millió és millió ilyen Furuglyás van a világon mostanában, apám és millió és millió ilyen Laczkó, Grenda, Bolyós és Takács őrmester. Ilyen kínjukban vígak és ijedtükben játszadozók. Ki tudja, talán mi is egészen hozzájuk, közéjük tartozunk. Én, te, apám, csak még nem látjuk és nem tudunk róla . . . Amikor nevetnek, egyetlen hajszál választja el őket a sírástól. Sorban állnak, akkor a földrefek\éstől. Még élnek és a haláltól. .. Megismertem azt a táncukat, amelyet inkább a térdük reszketése okoz, mint a jókedvük. A furuglyások a leglehetetlenebb helyzetben kezdenek énekelni, apám. Amikor kikötik őket. Ügy nyilatkoznak és olyan dolgokat művelnek, hogy Szigethy, aki talán már szintén közéjük tartozik, önként osztja be magát közéjük. Ismered ezt a kapitányt, apám? Érts meg tehát, hogy én is köztük maradok. Ma ez a kötelesség. Az itthonmaradással, az ellógással nem akarom eljátszani a jogomat, hogy majd a végén, a hazajövetelkor . . . igen, majd akkor, elmehessek a Beszkidekbe nemcsak felügyelni, hanem akár fát vágni is . . . — Ez szép, fiam, —Gáth János fáradt arcot fordított a fia felé és kihunyó meleg bujkált a hangjában. — Nem akarok veled ilyen nagy vitába szállni. . . Csak egyet mondok még. Azt, hogy a nóta nem ilyen hosszú. Sokkal, de sokkal rövidebb. — Megint magányosan keringett feljebb, magasba a hangja. — Az egyénnek vannak, de legyenek is külön érdekei. Az ember védelmezze magát a veszélyben. A bajt, a rosszat megosztani mással, úgy, hogy átvállald magadra annak egyrészét, butaság. Avval nem lesz kisebb a baj azokon a vállakon, amelyeken segíteni akartál . . Elmulasztani, mint orvos teszi a beteggel, nem mondom, annak én sem vagyok ellene. De az orvos közben semmi 105