Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

CUDAR ELÉGIA Szitál a köd, vagyis eineikedek felhők közé, hulló levelek tapadnak homlokomra, diófa zeng a szélben, varjak károgása kísérne a mennyek országába, mert nem sejtik, hogy másüvé igyekszem: csak ide a szomszéd csillagrendszerbe, ahol nem tiltják tőlem a bordó üdvösséget, sem az áttetsző, tiszta malasztot, csak átugrom ide, erre a fénylő Galaxisra egy korsónyi habzó csillagsugárra. Irigykedjetek, varjak, csókák, nagy gyönyörűségből veszem ki részem, párátlan ott az ég, kékebb, mint Taormina fölött, oda menekült Tivadar is, a festő, miután vásznait elkótyavetyélte. Csak azt jegyezzétek meg, károgó piaci kofák, neutronbomba-gyárosok, kereplő szájú téli vigécek, diófák, próféták, költők lelkével manipulálok, most jegyezzétek meg, midőn emelkedni láttok felhők fölé, diófalevél-koronásan, muzsikálva szitáló ködben, hiába követtek, NINCS OTT HELY SZÁMOTOKRA! 1977 56