Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

kísérik a tánc forró ritmusát. De ő, a vádlott, messze kerüli víg karneválunk minden alkalommal; kiül a Szirtre egyes-egyedül, és társalog a dögevő sasokkal. Szép ünnepünkre nincs egy éneke: fölösleges e költő élete!... Bíró: Védd magad — a végső szó jogán! Vádlott: A tanúvallomással egyetértek. Beismerem, hogy van vétkem, temérdek, s hogy magányomért bűnhődni kell. S mert nincs dalom e cifra dáridóra, felkészültem én régen a bitóra, hisz ismerem az új törvényeket. Istenemre, tanú, igazad van: dögkeselyűk húznak a magasban, és figyelik e mámoros hadat. A Szirtről, melyen egyedül merengtem zúzmarás, agydermesztő szelekben, láttam már az égő tornyokat. Hát jó mulatást! Millió petárda röppenjen szét a csillagok felé! Bíró, ne nézz rám ilyen tétován: vezettess derék hóhérom elé! 1968 39