Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

Reszketve, elkékült ajakkal szívta magába a hajnalt. Harsogva zúdultak belé a folyók ezüsthalakkal, halvány szitakötőkkel és fekete, koromfekete szakállú tengerészekkel. Acélszürke sirályok szeldesték az eget, amely kék volt és bárgyú, mint a szűz lányok szeme. III És jöttek a pókok, s hozták a hatalmas hálókat, s közeledvén a kivert ablakhoz, hegesztőkké változtak, karbid glóriafénnyel a homlokuk körül. És másztak a hangyák, és közeledvén ehhez az ablakhoz, parasztokká változtak, glória nélkül. És jöttek sok-sok glóriás politikusok, hirdetvén, hogy a munka boldogít, és a kivert ablak előtt pókokká változtanak. És jött aztán egész konkrétan apám, s a fáradtságtól összeroskadt. IV És a hegesztők, mint valami legyet, hatalmas acélhálóba akarták fogni a boldogságot. 37