Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

Zs. Nagy Lajost, a csehszlovákiai magyar líra középnemzedékének képviselőjét, a TÉRISZONY című kötete emelte költészetünk élvonalába. A korai, könnyed impressziókat rögzítő dalok után rányílt a szeme az emberi fonákságokra, a XX. századi társadalmi lét, a modern civilizáció, az elgépiesedő világ ellentmondásaira, melyeket sajátosan fanyar groteszk képekben leplez le, a szatirikus-ironikus hangvételben találva meg azt az ellenszert, amely biztosíthatja az emberi személyiség integritását. Indulatos alkat, de nem idegen tőle az önirónia sem, mint ezt a VERŐFÉNYBEN ciklus szerelmes versei vagy a KÖRNYEZETRAJZ közérzet-lírája, pillanatképei mutatják. A kötetzáró versek sorát a csöndesebb tűnődések Zs. Nagy Lajosa írta, vissza-visszafordulva az elmúlt (s még inkább: az eljövendő) idő „hófehér homályából" az ifjúság tájai felé. 691 - 558 - 81 13 17- Kcs