Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

HAVAZIK Mert pergamenről álmodék, most pergament küld rá az ég. Fehéren, fénylőn védtelen fejére hull a végtelen. Pucéran, pőrén, pörtelen havazik rá a fortelem. Csicsíja, csákós gyermekek, zizegjetek és zengjetek, aludjatok, vagy hagyjatok magamra, mert ma meghalok, mert pergament szór rám az ég, hizlalt angyalkák seregét szórja hajamra álnokul, fejemre templom tornyosul. Fehéren, fénylőn, szertelen. Itt állok talpig fejtelen. 1977 10