Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

a nyitott ablakon, és most nem tud kimenni. Miattam itt is maradhatna, de bzü-ű, bzű! aztán püff, neki az ablaküvegnek. Macska kisasszony, aki szintén bejött utána, üldözi. íróasztalra fel! Padlóra le! Hasalj! Mintha egy láthatatlan macska őrmester vezényelne neki, mintha macskáéknál a kisasszonyok is hadkötelesek lennének. Állapítsa meg a mélyen tisztelt Utókor, lehet itt szabályos, szép, zökkenetlen (érthetetlen vagy érthető) verset írni! Nem lehet, állapítom meg én. Megfogom a legyet, kidobom a macskát. Miaú! III Hű, a nemjóját, mekkora légy! Az imént még sokkal kisebbnek láttam. Szinte csak a zümmögése látszott. Most meg alig bírom tartani. S milyen szemérmetlen! Úgy kaparássza a tenyerem, mint egy sárló külvárosi rüfke. No nem, paráználkodni azért nem fogunk! Kimegyek, kiviszem a kaparászó legyet, felébresztem a feketerigót, nyújtom neki, egye meg! A bolond légy (kiderült, hogy hím), felugrik a rigóra, s meghágja őt. Erre rengeteg feketerigó gyújt nászdalra. Tessék elképzelni! Utókor! Tessék ilyen ricsajban verset írni! IV Ha elkezdem, befejezem. Tessék megnézni, szerkesztő elvtárs, ezt a költeményt: milyen világos, áttekinthető, tagolt, milyen ironikus. Groteszk. Sőt grotex, ahogy egy Olvasóm a minap mondotta volt. Ugye, mondottam 106